Új levéltári források segítik az I. világháború hősi halottainak kutatását

A nagy háborúval kapcsolatos veszteségkutatás eddig ismeretlen forrástípusát, az elesett katonák újra házasságot kötni szándékozó özvegyeinek kérésére lefolytatott katolikus egyházi holttá nyilvánítási eljárások dokumentumait vizsgálja az a kötet, amelyet szeptember 13-án mutattak be a Magyar Nemzeti Levéltár budavári épületében. Molnár Tibor In nomine Domini! – A Kalocsai Érseki Szentszék által egyházilag holttá nyilvánított első világháborús bácskai katonák adattára című munkája új perspektívát nyit a korszakkal foglalkozó történészek előtt – olvasható a Mediaworks megyei lapjainak online felületein.

Forrás: Fortepan

  Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a köszöntőjében emlékeztetett rá, hogy az első világháború centenáriuma idején megtörtént a háborús veszteségek legismertebb katonai és polgári közigazgatási forrásainak feldolgozása, az adatok 2020 óta már elektronikus adatbázisokban is elérhetők. Ezek létrehozásában a Magyar Nemzeti Levéltárnak is meghatározó szerepe volt, közzétételükre az általa működtetett Adatbázisok online felületen is sor került. Ezek az adatbázisok azonban a korabeli eljárási gyakorlatok és források hiányosságai miatt korántsem teljesek, illetve a polgári halotti anyakönyvi adatok csak a mai Magyarország területére vonatkoznak.

Hangsúlyozta továbbá, hogy intézményük a magyar nemzet levéltára, ezért kiemelt feladatuknak tekintik a határon túli magyar iratanyag feldolgozását is. Példaként említette a szovjet fogolytáborokba hurcolt magyarok kartonjainak hazajuttatását, majd hozzátette: Molnár Tibor Bácskával kapcsolatos munkájának szintén köze van ehhez a hungarikák összegyűjtését szorgalmazó misszióhoz.

A kötet borítója

A kötetet bemutató Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke rámutatott: a szerző új kötetében a háborús veszteségkutatás egy eddig teljesen ismeretlen forrástípusát, az újra házasságot kötni szándékozó özvegy kérésére lefolytatott katolikus egyházi holttá nyilvánítási eljárások dokumentumait vizsgálja. A páratlan adatgazdagságot rejtő irategyüttest a területileg illetékes Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár őrzi. A kötet 84 bácskai település 1334 egykori lakójának holttá nyilvánítási eljárását és adatait ismerteti.

A különleges források segítségével a személyes sorsokon túl katonai alakulatok történetének és események eddig ismeretlen epizódjai is feltárulnak előttünk.

Molnár Tibor, a Zentai Történelmi Levéltár munkatársa, Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek és Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója (b–j) a könyvbemutatón. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

Pintér Tamás végül felvetette, hogy Molnár Tibor adatgazdag művét érdemes lenne továbbgondolni és az új forráscsoportot, a holttá nyilvánítási iratokat – a Magyar Nemzeti Levéltár közreműködésével – akár az egész Erdély területén illetékes Gyulafehérvári Főegyházmegyében, majd később a Kárpát-medence más részein is feltárni.

Kovács Gergely gyulafehérvári érsek a kutatás és annak folytatása iránti érdeklődését és nyitottságát kifejezve elmondta: magyar és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű az a kutatómunka, amelyet a mai Magyarország határain túl Molnár Tibor, a Zentai Történelmi Levéltár munkatársa 1999 óta végez. Egyházjogászként rendkívülinek nevezte, hogy a szerző a holttá nyilvánítási eljárásokat használta fel kutatásához, hiszen ezekre az iratokra senki sem gondolt korábban a veszteségkutatás forrásaként.

– Könyvkoporsókat készítünk, újratemetjük az egykori hősöket, megpróbáljuk bevésni őket a nemzet emlékezetébe, hogy ne vesszen kárba a hazáért hozott áldozatuk – mondta munkájukról Molnár Tibor. A szerző felszólalásában a vizsgált eljárások kapcsán hozzátette, hogy a holttá nyilvánítás sok esetben életmentő volt az egyedül maradt özvegyek számára, hiszen enélkül nem házasodhattak volna újra, egyedülállóként pedig aligha tudtak volna gondoskodni a rájuk maradt gazdaságról és gyermekeikről. A kutató hangsúlyozta: ennél az eljárásnál kiemelten fontos volt a szemtanúk beszámolója, mivel az egyház nemcsak jogi megoldást szeretett volna adni a problémára, hanem erkölcsi bizonyosságot is akart az elesett katona haláláról.

Molnár József volt adai lakos 1922. március 31-én kelt holttá nyilvánító ítélete. Forrás: Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár/Nagyháború.blog.hu

Az In nomine Domini! – A Kalocsai Érseki Szentszék által egyházilag holttá nyilvánított első világháborús bácskai katonák adattára című kötet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában a Délvidékiek a nagy háborúban című sorozat negyedik köteteként jelent meg 2021-ben. Közzétételét a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

A borítókép forrása: Fortepan/Moravecz János

Vérfürdő Szávakölpénynél

Kizárólag az egyházi holttá nyilvánítási jegyzőkönyvek forrásanyagából volt megismerhető például annak a 43 szabadkai huszárnak a megrázó története, akiket 1914. szeptember 6-án Szávakölpénynél ejtettek fogságba és végeztek ki brutális kegyetlenséggel a szerbek. Az ebből született cikket Huszárballada címmel közölte a Nagy Háború blog, az írást ide kattintva tudja elolvasni. A kalocsai iratanyagban hét kivégzett huszár holttá nyilvánítási iratai maradtak meg, amelyek tanúvallomásaiból aprólékos pontossággal rekonstruálni lehetett a drámai eseményeket.

Óriási veszteség

Az első világháború – nem véletlenül hívják nagy háborúnak is – és annak végkimenetele meghatározta a magyarság egész XX. századi történelmét, sőt következményei a mai napig hatnak. A korabeli Magyarország 661 ezer főt veszített el a csatatereken, így több katonája esett el az 1914 és 1918 közötti években, mint a nemzetünk korábbi történelme során vívott háborúkban együttvéve.