Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a köszöntőjében emlékeztetett rá, hogy az első világháború centenáriuma idején megtörtént a háborús veszteségek legismertebb katonai és polgári közigazgatási forrásainak feldolgozása, az adatok 2020 óta már elektronikus adatbázisokban is elérhetők. Ezek létrehozásában a Magyar Nemzeti Levéltárnak is meghatározó szerepe volt, közzétételükre az általa működtetett Adatbázisok online felületen is sor került. Ezek az adatbázisok azonban a korabeli eljárási gyakorlatok és források hiányosságai miatt korántsem teljesek, illetve a polgári halotti anyakönyvi adatok csak a mai Magyarország területére vonatkoznak.
Hangsúlyozta továbbá, hogy intézményük a magyar nemzet levéltára, ezért kiemelt feladatuknak tekintik a határon túli magyar iratanyag feldolgozását is. Példaként említette a szovjet fogolytáborokba hurcolt magyarok kartonjainak hazajuttatását, majd hozzátette: Molnár Tibor Bácskával kapcsolatos munkájának szintén köze van ehhez a hungarikák összegyűjtését szorgalmazó misszióhoz.

A kötetet bemutató Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke rámutatott: a szerző új kötetében a háborús veszteségkutatás egy eddig teljesen ismeretlen forrástípusát, az újra házasságot kötni szándékozó özvegy kérésére lefolytatott katolikus egyházi holttá nyilvánítási eljárások dokumentumait vizsgálja. A páratlan adatgazdagságot rejtő irategyüttest a területileg illetékes Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár őrzi. A kötet 84 bácskai település 1334 egykori lakójának holttá nyilvánítási eljárását és adatait ismerteti.
A különleges források segítségével a személyes sorsokon túl katonai alakulatok történetének és események eddig ismeretlen epizódjai is feltárulnak előttünk.

Pintér Tamás végül felvetette, hogy Molnár Tibor adatgazdag művét érdemes lenne továbbgondolni és az új forráscsoportot, a holttá nyilvánítási iratokat – a Magyar Nemzeti Levéltár közreműködésével – akár az egész Erdély területén illetékes Gyulafehérvári Főegyházmegyében, majd később a Kárpát-medence más részein is feltárni.