Sötétség ölelte körbe az első kézilabdadrámát

Huszonkét évvel ezelőtt, 2003 decemberében Horvátországban rendezték meg a női kézilabda-világbajnokságot. A magyar női válogatottnak nem sok hiányzott ahhoz, hogy 1965 után másodszor is aranyérmes legyen. A franciákkal szemben hosszabbításban elvesztett döntőre azok is jól emlékezhetnek, akik nem követik minden nap e sportág történéseit. Ám a középdöntőben lejátszott, 24-24-es döntetlent hozó norvégok elleni drámának részleteit valószínűleg kevesebben tudják felidézni. Mi most – azon a napon, amikor (Németország után) Hollandiában is megkezdődik az idei női kézilabda-világbajnokság – megtesszük ezt.

Minden a magyar arcokra van írva: Kirsner Erika, Kulcsár Anita és Bojana Radulovics a 2003-as elvesztett vb-döntő után a női kézilabda-világbajnokságon Fotó: ATTILA KISBENEDEK Forrás: AFP

A sötétség megölte a magyar csapat játékát

A magyar lányokat sokkal jobban megviselte a kényszerszünet. Játékunkból eltűntek az ötletek, az első félidőben látott virtuóz kézilabdának nyoma veszett. Norvégia vérszagot kapott és óriási nyomás alatt tartotta a magyarokat. Ezzel együtt nem sokkal a befejezés előtt 20-17-re vezetett Magyarország. Feledhetetlen hajrá elé néztünk, s az is kerekedett a meccs végéből. A norvégok többször is egyenlítettek, de a vezetést nem tudták átvenni. 

11 másodperccel a befejezés előtt mi vezettünk egy góllal, három másodperccel később megint döntetlen volt az állás. Az is maradt.

 A vége 24-24, ami két dolgot jelentett. Magyarország ezen az estén (még) nem jutott ki az athéni olimpiára és az sem dőlt el, hogy bejutunk-e a legjobb négy közé ezen a vb-n.

Drámai kép a franciák ellen elveszített vb-döntő után Zágrábban (Fotó: AFP/Attila Kisbenedek)

Nem telt el 24 óra, amikor újra pályára kellett lépni Ukrajna ellen. A magyar csapat azonban ezen a vb-n szinte minden nehézséget kibírt. Az ukránok elleni 35-23-as diadal Athénba és a zágrábi elődöntőbe repítette a magyarokat. Az elődöntőben Dél-Korea ellen soha nem feledhető 40-38-as magyar siker született, majd jött a franciák elleni döntő, amelyet felfoghatatlan módon vesztettünk el – hosszabbítás után. Erről most csak annyit, hogy az 59. percben, azaz 60 másodperccel a vége előtt két góllal vezettünk a franciák ellen.

 Tíz másodperccel a vége előtt, 28-27-es magyar vezetésnél Görbicz Anita eladta a labdát, az ellentámadásból a francia csapat hetest csinált, ezt belőtték, a sírból felkelve döntetlenre mentve ezzel a finálét. 

A hosszabbításban pedig már nem volt esély.

Hogy lehetett ezt a vb-döntőt elveszíteni?

Akár a helyszínen, akár a tévéképernyők előtt, de borzalmas volt mindezt átélni. A két izlandi bíró – Arnaldsson és Vidarsson – egészen elképesztő módon támogatta a francia csapatot a második félidőben. Ezzel együtt sem lett volna szabad ezt az aranymeccset elveszteni. 

Sydney után három évvel megint olyan dolog történt, amiről azt gondoltuk, hogy ilyen egyetlen sportcsapattal sem eshet meg. Mindez 9000 sikerre éhes magyar drukker előtt, Zágrábban.

Akkor még azt sem gondoltuk, amit most, 22 évvel később írunk le: Magyarország ekkor játszott legutóbb vb-döntőt. 2005-ben még elcsíptünk egy bronzérmet Szentpéterváron (a 2004-es olimpián ötödik lett a csapat), majd a világbajnokságok szempontjából megkezdődött az a mélyrepülés, amely azóta is tart. Húsz év alatt egyszer jutottunk a legjobb nyolc közé, 2019-ben pedig az a szégyen is megesett, hogy az Elnök Kupában, azaz az alsóházban kellett küzdeni. A 13. helyért játszott meccsen, Kumamotóban megint a franciákkal találkoztunk és kaptunk ki 26-21-re. Így lettünk tizennegyedikek.