Ficzere Andrea: A csoda bennünk rejtőzik

„Gyakorló orvosként, kutatóként és kórházi vezetőként évtizedek óta vállalok szerepet az egészségügyben. Mindvégig azt láttam, az állami fenntartású magyar egészségügy hatalmas, gyakran láthatatlan értéket hordoz: orvosaink és szakdolgozóink kiemelkedően elkötelezettek, és nap mint nap többet tesznek a rendszerért, mint ami elvárható lenne. Az elmúlt években egyre inkább az emberközpontú ellátás, a hiteles kommunikáció és a páciens–ellátó közötti partnerség megerősítése foglalkoztatott” – mondta el a Magyar Nemzetnek Dr. Ficzere Andrea, egészségkurátor, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány elnöke, akinek novemberben jelent meg Egészség kezdőknek és haladóknak című könyve.

Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány elnöke, orvos, egészségkurátor Fotó: MW

– November elején jelent meg a könyve Egészség kezdőknek és haladóknak címmel, amely előremutató gondolatokat tartalmaz. Milyen hatások érték, amelyből kialakította szemléletét, amiről a könyvben is ír?

– Gyakorló orvosként, kutatóként, majd kórházi vezetőként évtizedeket töltöttem az egészségügyben. Mindvégig azt érzékeltem, hogy az állami fenntartású magyar egészségügy óriási, számokkal nehezen kifejezhető értéket képvisel. Orvosaink és szakdolgozóink elkötelezettek, napi szinten dolgoznak sokkal többet az elvárhatónál. Közben azt is egyre erőteljesebben láttam, hogy a hozzánk forduló páciensekkel erősítenünk kell a kapcsolatot. Így a mindennapi feladatokkal összefüggő gyakorlati teendők mellett a partneri viszony kialakítása, a hiteles tájékoztatás és emberközpontú ellátás gondolatköre foglalkoztatott leginkább az elmúlt években.

Dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány elnöke, orvos, egészségkurátor (Fotó: MW)

– Vezetőként miért fontos önnek, hogy a kollégái megfelelő támogatást kapjanak, melybe testi-lelki jóllétük is beletartozik?

– Nem jelentett gondot elfogadni már egy évtizeddel ezelőtt sem, hogy munkavállalói oldalról új igények jelentek meg. Tisztában voltam vele, hogy például a generációmenedzsment problémái nagyon erősen jelennek meg majd az egészségügyben, hiszen mutasson nekem még egy olyan munkahelyet, ahol a baby boomerektől kezdve egészen a Z generációig együtt dolgoznak a különböző generációk, sőt – remélhetően – lassan már az alfa generáció tagjai is nagyobb számban jelennek meg az intézményekben. Az összekötő erő közöttük a hivatástudaton túl az, hogy jól és biztonságban akarják érezni magukat egy olyan munkahelyen, ahol komoly terhelésnek vannak kitéve a mindennapokban. A munkavállalói jólléthez kötődő programjaink pontosan ezt a hidat építik. Lassan az egészségügyben is egyértelművé válik, hogy csak így van lehetőségünk megtartani legfontosabb erőforrásunkat, a munkatársainkat.

– Nem állunk meg a kollégáinál, hiszen ön nem vállalkozott kevesebbre, mint hogy hozzájáruljon az egészségügy szemléletének megújulásához. Kiemelné a legfontosabb területeket, ahol változtatna?

– A fentieken túl egyre erősebben érzem a minőségi digitális jelenlét fontosságát is. Ebben a térben azonban számtalan álhír, mondjuk ki, ostobaság terjed. Ezeknek egy része teljesen tudatos félrevezetés, aminek a laikus páciensek ki vannak szolgáltatva. Nagyon fontos tehát a modern eszközök felhasználásával a digitális edukáció, ami egyszerre szól a személyes egészségünk megőrzéséről, az ebben vállalt felelősségünkről és az egészségügyi rendszer ismeretéről. Ez utóbbiról sajnos számtalan téveszme terjed.

– Milyen téveszmékre gondol pontosan?

– A pácienseknek tisztában kell lenniük azzal, milyen szolgáltatást, hol és hogyan vehetnek igénybe. A tájékoztatást hitelesen kell végezni, amitől csökken a betegek bizonytalanságérzése, ami természetesen a bizalmukat és a gyógyulásukat is pozitívan befolyásolja. Emellett nagyon fontosnak érzem az egészséges életmód propagálását. Azt szoktam mondani, hogy az átlagember tökéletesen ismeri az egészségmegőrzés elméletét, hiszen mindenhonnan ezt hallja, azonban valamiért mégsem elég tudatos és aktív akkor, amikor a tettekről van szó. Kutatom ennek az okait és változtatni szeretnék az arányokon.

– Mit kellene tenni ahhoz, hogy még többen, még többet tudjanak magukról, az egészségről, az intézményi ellátásról és egyéb lehetőségekről?

– Edukálni, edukálni, edukálni. Minden lehetséges fórumot fel kell használni arra, hogy az emberek tudatosabban viszonyuljanak saját egészségük megőrzéséhez. A csoda bennünk rejtőzik. Ha valaki hajlandó ismereteket szerezni a saját egészségéről, akkor jelentősen javulnak a hosszú távú életkilátásai. Ugyanakkor a túlzásoktól is tartózkodni kell, és nem szabad, hogy az egészségünkkel kapcsolatos gondolkodásunk patológiás méreteket öltsön.

– Könyvéből kiderül, kifejezetten fontosnak tartja a kritikus gondolkodás fejlesztését. Miért van ennek ekkora jelentősége az egészségügyben?

– A kritikus gondolkodás nagyon erős énvédő funkcióval rendelkezik. Ha valaki mer kérdezni, mérlegelni, esetenként vitába szállni, akkor kevésbé válik kiszolgáltatottá túlkommunikált és egyre inkább felületes világunkban. Tudnunk kell szűrni, elemezni és főleg a megfelelő kérdéseket feltenni. Igaz ez az élet minden területére, így az egészségügyre is. Nem szabad mindent elhinni, ami az interneten kering, nem tanácsos az öndiagnosztizálás, s bár alapvetően nem rossz dolog több forrásból tájékozódni, nagyon meg kell válogatni az információforrásunkat. Legbiztosabb az, ha az aktuális problémánkkal a kezelőorvosunkat keressük fel.

– Szemléletformáló munkájához honnan kapta a motivációt?

– A motiváció belülről fakad, de rengeteg inspirációt kapok az engem támogató kollégáktól, a családomtól, a barátaimtól, és az egészségtudatos, felelősen gondolkozó emberektől, betegektől is. Aktívan sportolok, figyelek az egészségemre, így ezeken a területeken is élő kapcsolataim vannak.

– Ezt a fajta gondoskodó és hiteles szemléletet hogyan lehet megvalósítani és átültetni a gyakorlatba?

– Egyszerű, mert alapja a jószándék és egymás gondolatainak, céljainak megértése, elfogadása. Amikor az orvos őszintén és hitelesen kommunikál a beteggel, akkor megértésre, elfogadásra és együttműködésre számíthat, és ugyanez igaz a kollégákkal, a szakmában dolgozó emberekkel, szakemberekkel folytatott beszélgetésekre is: a jó ügyet elfogadják, és mögénk állnak. Az, hogy miként működik a kémia az ellátó és ellátott között, nagymértékben attól függ, mennyire vagyunk képesek átérezni a beteg helyzetét. Tudatosítani kell, hogy – főleg az első találkozásnál – szinte semmit nem tudunk róla, fogalmunk sincs, milyen utat járt be az életben és konkrétan a betegsége során, nem tudhatjuk, milyen nehézségekkel kell aktuálisan megküzdeni, ezért nem szabad ítélkeznünk. A beteg gyakran szorong, kiszolgáltatottnak, és sokszor magára hagyva érzi magát. Muszáj felé megértést, együttérzést, empátiát közvetíteni, és ez a hozzáállás jelentősen megkönnyíti a kezelés, gyógyulás folyamatát.

– Ez ugyanígy igaz a másik oldalra is?

– Amennyiben betegként motivált vagyok és mindent megteszek a saját gyógyulásom érdekében, amit az orvos javasolt, lényegesen egyszerűbb lesz átvészelni ezt a nehéz időszakot. Javaslom ugyanakkor az asszertív hozzáállást, udvariasan, de határozottan fel kell tenni az orvosnak azokat a kérdéseket, amik megfogalmazódnak bennünk, hiszen a bizonytalanság rontja a bizalmat és esetleg a gyógyulást is késlelteti. Mindkét félre igaz, hogy ugyanannyi energiába kerül a jószándék, a megértés, és az együttműködés, mint az indulat, a kritika és a számonkérés, azonban előbbiek sokkal jobb kimenetellel kecsegtetnek.

– Sokkal több energiát kellene fordítanunk arra, hogy elérjük az egészségünket érintő információkat?

– Olyan korban élünk, amikor elképzelhetetlen mennyiségű információ ömlik ránk. Ha ez nem lenne elég, akkor ezek az információk a legtöbbször marketingköntösben érkeznek, vagyis általában kiderül, hogy valamit el akarnak adni nekünk. Az egészség is tárgyiasult. Távolabbról nézve akár úgy is tűnhet, hogy az egészségügyi problémákra a piac bármikor megoldást tud kínálni. Mindannyian tudjuk, hogy sajnos még mindig számtalan gyógyíthatatlan betegség létezik, és mégis, sok esetben elhisszük, hogy mindenre van megoldás, pláne, ha egy jól kitalált stratégia mentén akarnak valami csodaszert értékesíteni nekünk.

– Elég hatásosak ezek a kampányok, sajnos rengetegen vesznek meg mindenféle terméket csak azért, mert például egy ismert ember reklámozza a televízióban. Ön mit gondol erről?

– Hiába tudjuk az eszünkkel, hogy nincs mindenre gyógyszer vagy megoldás, mégis kihasználják az elkeseredettségünket és a bizalmunkat. Pontosan erre építenek a csodaszereket hirdető kampányok, és a különböző álhírek, ráadásul a mesterséges intelligencia korszakában percek alatt lehet olyan írott anyagokat vagy videókat kreálni, amelyekben hiteles szakemberek szájába adnak hazugságokat és félrevezető tartalmakat. Ezek a tartalmak a hitünket fordítják ellenünk. A hitet, hogy egészségesek maradhatunk, akkor is, ha korábban nem tettünk meg mindent ennek érdekében. Ha azonban értjük az egészségünkkel kapcsolatos folyamatokat, azaz, ha megfelelő az egészségértésünk, akkor máris védettebbek vagyunk az átverésekkel szemben. De a legfontosabb, hogy ne csapjuk be önmagunkat: igenis komoly felelősségünk van abban, ha mentálisan vagy fizikailag megbillen az egészségünk.

– Miben látja az egyén saját felelősségét az egészségmegőrzésben?

– Egy közhely szerint az emberek negyvenéves korukig mindent megtesznek azért, hogy lerombolják az egészségüket, negyvenen túl pedig mindent megtesznek azért, hogy visszaszerezzék. Az én olvasatomban a legnagyobb felelősség annak megértése, hogy a személyes egészségünk nem egy végtelen és elpusztíthatatlan erő, hanem egy olyan kincs, amire a legelső pillanattól folyamatosan vigyázni kell. Ehhez ugyan komoly segítséget tudnak adni a szakemberek - legyen az mozgás, vagy éppen táplálkozás, hogy az életvitelünk egyéb aspektusait ne is említsem -, ám a tanácsok mit sem érnek a személyes tudatosság, kitartás, elkötelezettség nélkül. Ma az orvostudomány képes jelentősen meghosszabbítani az emberi életet, de nagyon nem mindegy, hogy ez a hosszabb élet milyen minőségű. A célunk a hosszabb, de egészségben és nem betegségben eltöltött élet.

– Mindezek fényében hogyan látja az egészségügyről szóló közbeszéd jövőjét?

– Úgy érzem, egy olyan korszak elején járunk, amikor az egészségről való gondolkodás sokkal tudatosabbá válhat. Nem gyors megoldásokra, hanem hosszú távú mintákra lesz szükség: arra, hogy a mindennapi döntéseinkben is felismerjük, mennyi múlik rajtunk. Ha a szakmai tudás, a hiteles kommunikáció és a személyes felelősség találkozik, akkor lassan kialakulhat egy olyan kulturális közeg, ahol természetes része lesz az életünknek az egészségünkkel való törődés. Ez nem egyik napról a másikra történik, de minden apró lépés számít — és talán éppen ez adja a remény erejét.