Kőkori körárkot találtak Bezerédnél

A kutatók feltételezése szerint közösségi szertartások helyszíne lehetett.

A keszthelyi Balatoni Múzeum és további négy intézmény szakemberei 2011-ben alakítottak kutatócsoportot a csaknem 7000 évvel ezelőtt keletkezett körárkok vizsgálatára. Ezekből a több méter széles és hasonlóan mély, egy vagy több, koncentrikusan elrendezett körökből 150-200 ismert Európában. Zala megyében eddig hat lelőhelyet határoltak be, s ezek között található Közép-Európa egyik legkorábbi és legkésőbbi építménye is. Az utóbbi időben egy új, európai szinten is jelentősnek tűnő zalai lelőhely került a listára – mondta el az MTI-nek a kutatócsoportot vezető P. Barna Judit.

A doktori disszertációját részben a körárkok – más néven rondellák – témájában elkészítő keszthelyi régész 2002 óta foglalkozik a ma is rejtélyes funkciójú árokrendszerek kutatásával. Mint mondta: az a legvalószínűbb, hogy többféle funkciót is betölthettek, de elsősorban szakrális célokat szolgáltak. Nincs definíció a meghatározásukra, de vannak közös elemeik, illetve elvek, amelyek alapján készültek – tette hozzá.

Ezek a körárkok kizárólag egy időszakban, vagyis az időszámításunk előtti ötödik évezred első harmadában épültek. Ez Magyarországon az újkőkor kései szakaszának felel meg. Jellemzően földből, esetleg fából készült hidakon át lehetett megközelíteni az építmény belsejét. A hidak a megközelítőleg az égtájak felé néző kapukon vezettek át. Az árkokat belülről többnyire sűrű cölöpsorral is körbevették.

A 30-tól akár 300 métert is közelítő átmérőjű, sok ember összehangolt munkájával készült árkok középponti körében csak nagyon ritkán álltak épületek, nagyságuk alapján azok is valószínűleg közösségi, szakrális célokat szolgálhattak, nem lakóépületek voltak. A körárkok sem a lakott településeken álltak, azoktól egyértelműen elkülönültek.

Az árkokban égetett agyagból készült, jól kidolgozott, festett állat- és emberfigurákat találtak, de állati és emberi csontok, apró oltárok is előfordulnak a többméteres árkok mélyén. Ezek olyan leletek, amelyek elsősorban rituális cselekvésekhez kapcsolhatók – ismertette P. Barna Judit.

A körárkok kizárólag Magyarország nyugati felén, Alsó-Ausztriában, Szlovákia és Csehország déli, dél-nyugati, valamint Németország déli részén terjedtek el, régészeti léptékkel mérve viszonylag gyorsan, alig 150 év alatt. A zalai lelőhelyek azért jelentősek, mert általuk a körárkok fejlődési folyamata is nyomon követhető.

A kutató elmondta: 2002-ben, az M7-es autópálya megelőző régészeti feltárása során bukkantak rá Sormás határában két, egymás mellett lévő árokrendszerre, amelyek egy-egy nagyobb szeletét sikerült kiásni. A legalább 400 éven át lakott lelőhely árokrendszerei közül a kisebbik 124, a nagyobbik 276 méter átmérőjű, s ez utóbbi – hasonlóan a korábban a Szombathelyhez közeli Sé község közelében talált lelőhelyhez – Közép-Európa legrégebbi körárka, aminek még a tájolása is teljesen azonos a Vas megyei lelőhelyével.

P. Barna Judit kifejtette: még nem publikálták, hogy Bezeréd határában leltek rá egy újabb körárokra, amelyet geomágneses felméréssel határoltak körül. Az már most látható, hogy az őskor óta gyakorlatilag nem volt megbolygatva ez a 150 méter átmérőjű terület, s ennek köszönhetően rendkívül jól kirajzolódtak az alaprajzok, az árkokhoz tartozó cölöpfalak nyomai. Olyan, ritkaságszámba menő részletek is megfigyelhetők, mint a kapuk előtti toldalékok.

A kutató elmondta azt is, hogy a közeljövőben két kiállításon is láthatók majd a rejtélyes körárkokkal kapcsolatos kutatások és feltárások eddigi eredményei. Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban a jövő év tavaszán az elmúlt tíz év zalai régészeti leleteit láthatja majd a közönség, a bajai Türr István Múzeumban pedig A fény régészete címmel az újkőkori és bronzkori, illetve néprajzi anyagokat állítanak majd ki, köztük a neolitikus körárkok csillagászati vonatkozásait éppen a zalai eredményekre alapozva mutatják be.