Hadifoglyot a diplomáciai kapcsolatért

Hatvan éve tértek haza az orosz fogságba esett német katonák.

Talán a nyugatnémet diplomácia legkalandosabb kísérletének mondható Adenauer Szovjetunióba vezető útja, amelyet egy sportpolitikai lépés előzött meg. A hidegháború fagyos hangulatában váratlan meghívást kapott az 1954-es világbajnokságon győztes labdarúgó-válogatott. A Nationalelf vendégszereplése Moszkvában – tíz évvel a világháború befejezése után – éles vitát váltott ki Bonnban, különös tekintettel a szovjet börtönökben és a gulág hírhedt táboraiban szenvedő hadifoglyokra. A hitleri Wehrmachtnak a világháborúban több mint hárommillió katonája esett a Vörös Hadsereg fogságába, és egymillió-háromszázezer személyt eltűntnek nyilvánítottak. A szövetséges hatalmak ugyan megegyeztek abban, hogy 1948 végéig szabadon engedik a foglyokat, de Moszkva nem tartotta magát e határozathoz.

Bár a meccsen a német válogatott kikapott 3-2-re, a Gyinamo-stadion nyolcvanezer főnyi közönsége olyan barátsággal fogadta a vendégeket, hogy az igen óvatos kancellár döntött: nekivág a számtalan rizikót magában rejtő moszkvai útnak. Adenauer meggyőződése szerint a Szovjetunió nélkül elképzelhetetlen volt egy újraegyesítés. A tárgyalások középpontjában éppen ezért a hadifoglyok álltak. Az idős CDU-politikus határozottsága nem maradt eredmény nélkül, a Nyikolaj Bulganyin és Nyikita Hruscsov vezette delegáció végül hajlandó volt elfogadni a kompromisszumos megoldást: a diplomáciai kapcsolatok felvételéért cserébe minden hadifoglyot hazaengednek, és Bulganyin becsületszavát is adta erre.

Az újraegyesítés témája viszont lekerült a napirendről. Berlinben azonban az egykori angol–amerikai–szovjet zóna közelében létesített menekülttáborban megkezdődtek az előkészületek a hazatérők fogadására. A nagy múltú egyetemi város, Göttingen szomszédságában fekvő Friedland pedig még 1945-ben rendezkedett be a németek lakta kelet-európai területekről elüldözött kisebbségek fogadására, akiket azután innen irányítottak tovább az NSZK különböző településeire. Ide hozták a „Tízezrek hazatérte” első csoportját is, az eseményt 1955. október 7-én az NDR/WDR közszolgálati rádió riportere a következő szavakkal kísérte: messze az Urál mögött fekvő táborokból jönnek, beesett arccal, fáradt szemekkel, kezükben virág, egyesek már rátaláltak várakozó rokonaikra, és úgy vélem, hogy a most lejátszódó jeleneteket nem kell kommentálni. A ma kilencvenkét esztendős Richard E. a táborélet egy alig ismert részletére emlékeztetett a műsorban. – Tizenegy év alatt nyolc különböző táborban voltam, rendszeresen áthelyeztek bennünket, nehogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki közöttünk.

Konrad Adenauer beváltotta ígéretét, hazahozta a foglyokat, a megálmodott újraegyesítésre azonban az országnak – a kancellár legendás moszkvai útja után – még hosszú évtizedeket kellett várnia.