Korlátolt és romlott volt az állampárt titkosszolgálata

Az állampárt titkosszolgálata velejéig romlott képet mutatott.

A James Bond-filmek hősei nem mutatnak több hasonlóságot a hírszerző szolgálatok valóságos szereplőivel, mint Walt Disney mesefigurái az erdő és szavannák állatvilágával – ezzel nyitotta meg Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának igazgatója az archívum hétfőn rendezett konferenciáját. A kémfilmek és a titkosszolgák hétköznapjai között tátongó szakadékot, az Epizódok a titkok házából című konferencia újabb példákkal támasztotta alá: a kommunizmus árnyékvilágáról tartott több mint tíz előadás egy korlátolt, erkölcsileg romlott közösség mindennapjait tárta fel.

– A nyugati katonai attasék és a magyar elhárítás küzdelmében a puska valójában végig a nyúlnál volt – mondta előadásában Okváth Imre, az állambiztonsági levéltár tudományos főosztályvezetője. A történész A vadász és a vadak – A katonai elhárítás és a nyugati katonai attasék játszmái című előadásában hozzátette, tehetetlenségükkel a magyar elhárítók is tisztában voltak. 1987-ben megállapították, hogy a NATO-országok minden katonai titkunkkal tisztában vannak. Erre válaszul határozatot hoztak a védett objektumok további biztosításáról – folytatta a főosztályvezető, majd hozzátette: a magyar katonai elhárítás jegenyefák telepítésével próbálta távol tartani a Magyar Néphadsereg legféltettebb titkait is kifürkésző nyugati katonai hírszerzőket.

Azt, hogy mennyire lenézték a hazai elhárítás munkáját a Magyarországon dolgozó nyugati hírszerzők, Okváth egy osztrák attasé jelentésével mutatta be. – A Varsói Szerződés parancsnokai egyre kövérednek, szolgálati autóikból is egyre nehezebben szállnak ki. Testi hiányosságukat egyre csinosabb feleségekkel kárpótolják.

Nemcsak a nyugati kémekkel, de a „belső ellenségekkel” is harcolnia kellett a kommunizmus titkosszolgálatainak. Ez pedig – derült ki Cserényi-Zsitnyányi Ildikó, az állambiztonsági levéltár tudományos munkatársának kutatásából – nem csak az átállt ügynökökre terjedt ki. Az 1956 után megszervezett politikai nyomozó főosztály eddig kutatott történetéből kiderült: a titkosszolgálatot áthatotta a korrupció, azon belül virágzó csempészhálózat működött – vezette fel előadását a történész. A bűntettekben ráadásul szinte a teljes közép- és felső vezetés sáros volt.

Köztük volt az 1957-ben megszervezett közlekedési-szabotázs elhárító osztály egyik alosztályának vezetője is – folytatta a kutató. A húszfős szervezet feladata a vasúti infrastruktúra biztosítása volt, az alosztályon dolgozó operatív tisztek jelentős részben vasúti dolgozókat szerveztek be.

A társaság az Orient expressz két, Bécset érintő útvonalán teljesített szolgálatot. Ezen a vonalon dolgozott hálókocsi-kalauzként a korrupciós ügy főszereplője, a „Sípos” fedőnéven működő Máthé József is. Máthé 1958-ban merész ötlettel állt akkori tartótisztje elé: lássák el maguk csempészáruval a Belügyminisztériumot. A két titkosszolga ebből jelentős vagyonra tett szert: 1959 és 1962 között több mint másfél millió forintot gyűjtöttek össze. Fokozatosan építették ki a csempészhálózatot, a polgári elhárítás több vezetőjét is sikerült beszervezniük.

Árulkodó képet festett a kommunista titkosszolgálatok személyi állományáról Borvendég Zsuzsanna történész is. Hollósi Péter alezredes a politikai rendőrség levél-ellenőrzési osztályának vezetőjeként a társadalom feletti teljes ellenőrzés jelképe volt – mondta a levéltár tudományos munkatársa. A történész szerint Hollósi jelentéseiből nem csak az derült ki, hogy munkája során több tízezer embert figyelt meg a vezetése alatt álló osztály. A nagy hatalommal felruházott alezredes értelmi képességei korlátozottak lehettek, amint jelentéseiből is kitűnik. Hollósi – mondta a történész – Nyugatra szökött, ám csekély képességei a nyugati hírszerzést is meglephették: eredménytelen kihallgatása után a CIA nem adott neki menedékjogot. Hamarosan a magyar hatóságok elkapták a dezertőrt, ám szellemi képességeire hivatkozva végül elkerülte a halálbüntetést.