Mathieu Ossendrijver, a berlini Humboldt Egyetem tudósa és munkatársai jutottak erre az eredményre, kutatásukat a Science című szaklapban mutatták be.
A szakértők szerint legalább a Jupiter mozgását ki tudták számolni geometriai módszerrel az ókorban.
„Korábban úgy vélte a tudomány, hogy csak a 14. századtól mérték így az égitestek járását, az ókori kelet csillagászai még csak számtani módszereket alkalmaztak”
– írta tanulmányában Ossendrijver.
A kutatók három ismert és két eddig be nem mutatott ékírásos táblát elemeztek, melyek a londoni British Museumban találhatók. Az agyagtáblák az időszámítás előtti 350 és 50 közötti időszakból származnak.
Bár a táblák egyike sem tartalmaz rajzokat, a rajtuk lévő szövegekből kiderül, hogy a forma, melynek felszínét kiszámolják, egy trapéz. Az új értelmezés alapját az adta, hogy az újonnan felfedezett ötödik tábla megfejti az eddig jelentéktelennek hitt táblák titkát.
„Az új értelmezés megmutatja, hogy a babiloni csillagászok legalább alkalmanként geometriai számítási módszereket is alkalmaztak.
Az öt tábla a Jupiter napi helyzetváltozásait rögzíti pályája mentén” – véli Ossendrijver. Hasonló számításokat végeztek később az európai tudósok. „De ezeket már legalább 1400 évvel korábban elvégezték” – tett hozzá a kutató.
