A kutató a Parasitology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányában kitért arra is, hogy a bronzkorhoz és a vaskorhoz képest a rómaiak alatt különösen elterjedtté vált a széles galandféreg. A kutató szerint ennek hátterében a rómaiak által igencsak kedvelt, halból, gyógynövényekből, sóból és egyéb ízesítőkből álló, garum nevű erjesztett szósz állhatott, amelyet a kulináris célok mellett gyógyszerként is alkalmaztak.
A kereskedelem révén a birodalom minden szegletébe eljutó szószt a rómaiak nem főzték, hanem a napon erjesztették, így jó hordozója lehetett a halakban megtelepedett széles galandférgeknek – véli Mitchell. Szerinte az eredetileg Észak-Európában fellelhető parazita térnyerése jó példája annak, milyen negatív közegészségügyi következményekkel járhat egy birodalom terjeszkedése.
„Az ókori paraziták elterjedését vizsgáló kutatás arra enged következtetni, hogy a római latrinák, csatornák és higiéniai törvények nem jártak nyilvánvaló előnnyel a közegészségügyre nézve. A bél- és az olyan vérszívó paraziták elterjedtsége, mint a tetű, azt jelzi, hogy meglepő módon a római közfürdők sem jártak ilyen jellegű előnnyel” – fogalmazott. Piers Mitchell úgy fogalmazott, hogy ha nem is tette egészségesebbé az embereket a római higiénia, legalább az illatukra kedvező hatást gyakorolhatott.
