Hitek és tévhitek Csernobilról

Nem pusztán az atomreaktor robbant fel, hanem maga a Szovjetunió államirányításának rendszere.

És továbbra sem szűnnek a találgatások a katasztrófa okát illetően. Már közvetlenül a tragédia után lábra keltek olyan, három évtized elmúltával is élő állítások, melyek szerint a robbanást diverzió – ellenséges tevékenység – idézte elő, és hogy azt az Egyesült Államokban tervelték ki azzal a szándékkal, hogy meggyorsítsák a Szovjetunió szétesését. A szakemberek, a tudósok, s a biztonsági szolgálat munkatársai azonban határozottan elutasítják az erre utaló találgatásokat. Sőt, mára már az is egyértelművé vált, hogy a baleset nem emberi mulasztás miatt következett be, illetve hogy a robbanást a reaktor szerkezeti hibái váltották ki, amelyeknek a meglétét az erőmű személyzete a reaktor műszaki tervrajzának és az üzemeltetésére vonatkozó dokumentációjának a felületessége miatt egyszerűen nem észlelhette.

1989-ben egy huszonhárom éves fiatalember, az erőmű egyik műszakjának a vezetője a Szovjetunió első számú tévécsatornájának adott interjújában a riporternek a tragédia okát firtató kérdésre úgy fogalmazott, hogy „nem a reaktor robbant fel, hanem maga az államirányítás rendszere”. Szerinte ugyanis az olyan bonyolult technológiai folyamatokat, mint amilyeneket az atomerőművek képviselnek, nem lehet a pártirodák ablakaiból kinézve irányítani. A nagy visszhangot kiváltó kijelentés felkeltette a KGB munkatársainak figyelmét is, de az ügynek végül nem lett következménye, mivel a Szovjetunió még a vizsgálatok lezárása előtt felbomlott. A fiatalember, Ihor Hramotkin viszont ma az erőmű vezérigazgatója, aki a mostani évforduló kapcsán a kijevi Zerkalo Nyegyeli hetilapnak adott interjújában sajnálattal állapította meg, hogy a Szovjetunió ugyan felbomlott, de az általa képviselt rendszer továbbra is létezik. Tíz éve áll az erőmű élén, s ez idő alatt már 18 miniszter váltotta egymást az energetikai tárca élén, de döntő többségük a legelementárisabb ismeretekkel sem rendelkezett az atomerőműveket illetően. Elmondta, ma is gyakran felmerül benne a kérdés, hogy van-e egyáltalán joguk az atomenergetika felhasználására, ha az egykori Szovjetunióhoz hasonlóan ma is avatatlan, hozzá nem értő emberek hozzák meg a döntéseket a legfontosabb kérdésekben is.