Hogy mi okozta a muhi vereséget és a tatárok brutálisan sikeres előrenyomulását? Elsősorban az erőviszonyok – mondta az MNO-nak B. Szabó János, aki nyolc népszerű tévhitet cáfolt meg.
Bár az Árpád-kori, erős központi hatalommal bíró Magyar Királyság a térség legerősebb nagyhatalma volt, ám gazdasági ereje és a magyarok 30-40 ezres hadipotenciálja eltörpült a későbbi Szovjetuniónál is nagyobb Mongol Birodalom ereje mellett. A mongolok Kínától a Kárpátokig addigra már mindent meghódítottak, óriási gazdasági erejük volt, és a világ legfejlettebb és legfegyelmezettebb, legalább félmillió fős hadserege felett rendelkeztek, bár ebből csak 100-150 ezer ember indult meg az európai hadjáratra Batu kánnal az élen. A stratégiai gondolkodásukat jelzi az is, hogy tulajdonképpen bekerítették az országot, szinte egy időben támadtak három irányból: Erdély, Morvaország és a fősereg Verecke irányából.
Eleve többszörös túlerőben voltak a mongolok: a tíz-húszezres magyar hadsereggel szemben valószínűleg 40-60 ezer mongol birodalmi katona állt szemben. A magyarok azonban a Sajó hídjánál sikerrel vették fel a harcot a mongolokkal, és korántsem voltak óvatlanok: ezerfős csapatot hagytak a híd őrzésére, és szekértáborba húzódtak.
Ha nincs szekértábor, nincs muhi csata sem. Ugyanis ez tette lehetővé, hogy éjszakai rajtaütés esetén egyáltalán védekezzenek a mongolok ellen, és arra támaszkodva sikerrel vegyék fel a harcot velük. Batu kánék látták, hogy ennek a megerődített tábornak az ostroma nagy veszteségekkel járna, ezért utat hagytak a menekülésre a magyaroknak, jelentős részük pedig sikeresen élt a lehetőséggel, köztük maga a király is. Ez önmagában is fontos volt, hiszen IV. Béla eljutott a megmaradt erőihez, és megszervezhette az ország védelmét, ellentétben a mohácsi csatával, amikor is II. Lajos halálával összeomlott a királyság.
A közhiedelemmel ellentétben a magyar hadseregnek csak kis része volt nehézfegyverzetű, ők pedig igenis sikeresek voltak, vélhetőleg ők voltak azok, akik még Batu kán testőrségét is megtizedelték, kínai források szerint a kán maga pedig még a visszavonulást is fontolgatta. A komplex mongol hadigépezet is rendelkezett mindenféle fegyvernemmel, ebből következően tévhit az is, hogy
A meghódított országokból tömegével sorozták be a muzulmán és a kínai hadmérnököket, akik akár ezrével is építették a hadigépeket, és be is vetették azokat a magyar várostromok során. Így csak azok a kővárak úszták meg, amelyek a portyázó csapatok és nem a fősereg útjába estek.
Valóban vannak elpusztult ispánsági központok, illetve a kunok alföldi betelepítése is az ottani lakosság kipusztulását jelzi. Ugyanakkor a Dunántúlt például csak a IV. Bélát üldöző tatár csapatok érintették, így az aránylag megmenekült. A valódi katasztrófát jelző, 50 százalékos veszteség mindenképpen túlzó B. Szabó szerint, és Muhinál sem veszett oda a teljes magyar haderő. Hiszen ha így lett volna, akkor nem tudott volna a magyar király újabb és újabb seregeket kiállítani a helyzetet kihasználó szomszédok, például az osztrák főherceg kiverésére a nyugati megyékből vagy a lengyelek megsegítésére a tatárok ellen. A szomszédaihoz képest az ország nem gyengült meg. Az orosz fejedelmek jobban megsínylették a tatárokat, ott szinte minden főbb települést elpusztítottak
Szokás lebecsülni Ögödej nagykán halálát, pedig fontos történés volt. Családtagként Batu is érdekelt volt az örökösödési viszályokban, amelyekbe pedig Magyarországról nem tudott volna beavatkozni. A többi herceg is így tett, és mindenki vitte magával a saját hadseregét is – így hiába pótolták a veszteségeiket besorozott kunokkal és magyarországiakkal is, a haderő meggyengült, és a hadjárat is elvesztette összbirodalmi legitimációját. Ráadásul Kelet-Európában felkelések törtek ki a mongol uralom ellen, így a további hódítás előtt azt is konszolidálni kellett.
Erről már esett szó az előzőkben, nem voltak híján az ostromgépeknek a mongolok; egyébként benne volt a pakliban, hogy visszajönnek, ezt 1248-ban a nagykán váratlan halála állította csak meg; kérdéses, hogy egy ilyen támadással Nyugat-Európa mennyire tudott volna dacolni. Egy amerikai kutató szerint kínai források „kun hadjáratként” hivatkoztak Batu expedíciójára, eszerint a mongolok a kunokkal jó viszonyt ápoló országokat támadták meg, így Magyarországot és az orosz fejedelmeket. Hiszen ha meg akarták tartani a sztyeppét, meg kellett gyengíteniük a környező hatalmak erejét, hogy azok ne avatkozzanak be a kunok javára. A tatárok egyébként még a későbbi évszázadokban is rendszeresen betörtek az országba.
