Így bukott el az öngyilkos szovjetellenes küldetés

Egy náci vezető érkezett Angliába 1941. május 10-én, a világháború közepén. Ajánlatot hozott.

Ment közben a nemzetközi taktikázás: Winston Churchill és Charles de Gaulle próbálta belerángatni a németek elleni háborúba a szovjeteket, és Hitler is sokszor hangoztatta, hogy Nagy-Britannia kardja a kontinensen a Szovjetunió, ha ezt kiverik a kezéből, tehetetlenné válik. Az is egyértelmű volt, hogy a Sztálinnal fennálló szövetsége eléggé ingatag talajon áll.

Hess pedig, aki rajongott az angol kultúráért, úgy gondolta, egy huszárvágással megoldja a helyzetet: bár semmiféle felhatalmazása nem volt, hetvenöt évvel ezelőtt egyszerűen beszállt egy Messerschmittbe, és átrepült a csatornán, hogy Churchill-lel tárgyaljon egy különbéke megkötéséről – írta le az előzményeket a történész. Előtte – tudván, hogy küldetésének sikere finoman szólva is kétséges – levelet küldött Hitlernek, melyben leírta: ha az akció balul ütne ki, nyugodtan hivatkozzon arra, hogy Hess elmebeteg.

Észak-Skócia felett ugrott ki ejtőernyővel a gépből, szinte azonnal elfogták, és számos alkalommal kihallgatták. Ő Churchill-lel szeretett volna beszélni, de a brit kormányfő hallani sem akart róla. Másra azonban kiválóan felhasználhatta a brit diplomácia a balsikerű akciót: zsarolhatta vele a szovjeteket, akik addig kényelmesen elvoltak, míg a két nyugati nagyhatalom birkózik egymással.

Sztálin ugyanakkor rettegett attól, hogy Hitler megegyezik Churchill-lel, és teljes erőből kelet felé fordul: elvégre a britek Észak-Afrikában a tengely jó félmillió katonáját lekötötték, nem beszélve a Franciaországot megszálló több tucat hadosztályról – a népszerű Vichy-kormányt nem valószínű, hogy meg tudták volna dönteni az ellenállók. Egy ekkora pluszerő egyébként Hitler később végzetesnek bizonyuló keleti hadjáratát markánsan átrajzolhatta volna – mondta el Ungváry.

Azonban megérkezett Hess, és ez mindent megváltoztatott: a britek komolynak állították be a német béketapogatózást, noha a hivatalos német vezetés két nappal később világosan elhatárolódott tőle.

Churchillék azt sugallták Sztálinnak, hogy most van az utolsó pillanat, amikor még úgy támadhatja meg Németországot, hogy nem egyedül kell szembenéznie a tengely hadseregeivel.

A történész emlékeztetett: a szovjetek egyébként is régen dédelgetett álma volt a nyugati terjeszkedés. Moszkva egyes források szerint 1942-re időzítette volna a Németország elleni támadást, úgy, hogy megelőzze a sejthető német mozgósítást, és 1939 óta fokozatosan rendelt egyre több hadosztályt és hadianyagot a határra. Május 5-ei beszédében pedig Sztálin maga mondta el, hogy „országunk védelmében támadó módon kell cselekednünk”. Így Hess – aki a végletekig lojális volt a Führerhez – tulajdonképpen maga is hozzájárult ahhoz, hogy Sztálin rálépjen a gázpedálra.

Jó kérdés, vajon tényleg békén hagyta volna-e Hitler Nagy-Britanniát, ha kiegyeznek: Ungváry szerint erre valóban lett volna esély, egyrészt mert a nemzetiszocializmus a kommunizmussal ellentétben nem tört világhódító babérokra, másrészt az eredeti tervek szerint is

harminc-ötven évig a gyarmatosított Szovjetunió pacifikálásával lettek volna elfoglalva.

Ugyanakkor a náci ideológia alapvetése a harc, így Berlin előbb-utóbb új ellenséget keresett volna, de feltehetően nem a következő évtizedekben – fejtegette Ungváry.

Mindenesetre Hess sosem jutott el Churchillig, előbb a londoni Towerben raboskodott, majd 1946-ban Nürnbergben ült a vádlottak padjára. Itt, bár nem találták vétkesnek a háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények kapcsán, mint Hitler helyettesét és a nemzetiszocializmus fő megalkotóját életfogytiglani börtönre ítélték, amit Spandauban kellett letöltenie. Annak ellenére, hogy jóval komolyabb bűnök elkövetői sokszor olcsóbban megúszták – például a kényszermunkások százezreinek haláláért felelős birodalmi főépítészt, Albert Speert húsz évre ítélték, 1966-ban szabadult –, az ő esetét sosem vizsgálták felül, holott már londoni „vendégeskedése” során megállapították róla, hogy elmebeteg.

Hess 1987-ben, 93 évesen halt meg Spandauban, miután a vizsgálatok szerint egy elektromos kábellel felakasztotta magát. Egyesek teóriákat kezdtek gyártani arról, hogy a brit titkosszolgálat gyilkoltatta meg, mert attól tartottak, kínos titkokat fedne fel a britek és a nácik közötti esetleges egyezményekről. Ugyanakkor Ungváry szerint ennek semmi alapja, ennél sokkal valószínűbb, hogy a 93 éves, egyébként is zavarodott ember megunta a negyvenöt év börtönlétet.

Az egykori birodalmi minisztert kérésére családtagjai közé temették el, ám miután a sírhely neonáci szervezetek zarándokhelyévé vált, a család beleegyezett, hogy a végakaratát megsértve exhumálják, elhamvasszák, és hamvait a tengerbe szórják.