Így tömték a gyerekek fejét Rákosi „pajtással”

A gyermekirodalom sem maradt ki a propagandából: Dörmögő Dömötör járt háborúban és majálison is.

Voltak ugyan újságok, amelyek ebből sokáig kimaradtak, és voltak háborúellenes írások is, mint Balázs Béla Hét királyfija, de ezeket elnyomták a háborút harsányan éltető művek.

A vesztes háborút követő, 1918. októberi őszirózsás forradalom nem csak a politikában hozott fordulatot: sok humanista gyermekíró, akinek elege volt a háborúból, örömmel csatlakozott az új irányvonalhoz, azonban igen hamar, már januárban kiábrándultak a mindent feladó Károlyi-kormányból. Benedek Elek a Jó Pajtásban regisztrálta a szomorú tényt:

„mindenki ellensége a magyarnak”.

A gyermeklapok beszámoltak a béketárgyalásokról, az egymillió halottról, a kétmillió rokkantról, és Kossuth unokái könyörögtek Wilsonnak egy igazságosabb békéért a Katolikus Gyermeklapban.

A proletárdiktatúra és a vörösterror idején már teljes a gyermekírók szembefordulása a rendszerrel; Blaskó Mária ekkor kezdte megírni a Magyar Misi kalandjai a vörös világban című gyermekkönyvét, amely gyakorlatilag

Tormay Cécile Bujdosókönyve – gyerekeknek.

„Én még ilyen rongyosra olvasott könyvet nem láttam, pedig könyvtáros is voltam” – mondta a kutató, aki szerint ez a könyv minden volt, csak nem gyermekkönyv. A Pál utcai fiúkhoz hasonló bandaregényként megjelenő könyv nem működik, a gyermekek nem gyerekhangon beszélnek benne. Vázlatos és kidolgozatlan, így nem sikerül a vörösterror istentelen, borzalmas világát lefestenie, a főhőse operettfigura, kakastollas, címeres kalappal, mindenki kedvence.

Regényhősei elvakultak: „mindenki magyar, aki itt született. Mindenki!” – mondja a könyvben legharsányabban a sváb gyerek.

A műben egyébként Trianon, a „nem, nem, soha!” motívuma is megjelenik (később ezzel a címmel Blaskó egy másik könyvet is írt), ahogy Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művében is.

A húszas-harmincas években semmi nem változott, a revíziós propaganda továbbra is áthatotta a magyar gyermekirodalmat, ahogy a militarizmus is. A Kisdednevelés című periodika óvodásversei között olyanok voltak, mint mint ez: „Itt a friss tejecske/ Idd meg, Jancsi, bátran / Aztán katonák előre / Utánam, utánam”.

Rettenetes ifjúsági regények születtek, kártékony indulatok és megérthető fájdalmak együtt éltek – kommentálta Komáromi, hozzátéve: a századforduló „mindenki magyar akar lenni” toposza még 1939-ben is megmaradt.

„Ennél sötétebb korszak a magyar gyermekirodalomban nincs. Ez überelhetetlen” – ugrottunk át a második világháború utáni korszakra, a kiépülő majd regnáló kommunizmus éveire.

Gergely Márta már 1948-ban feltámasztotta Dörmögő Dömötört, aki egész családjával felvonult május elsején a Zebulonból mackó lesz című gyermekkönyvben.

Hárs László könyveiben Rákosi és Gerő „pajtások” intézkedései oldják meg a felmerülő gondokat; Fehér Klára is beállt a sorba, Őrségem című regényében már a 15. oldalon Rákosi képe mosolyog a falon. Rákosi alakjában testesült meg a párt mindenható, mindentudó volta.

„Mit szólna Rákosi elvtárs, ha megtudná, hogy a Hámán Kató jaj nem tanult?” vagy: „én is meg fogom tanulni az orosz nyelvet olyan jól, hogy olvasni tudjam a Pravdát”; ezek a mondatok gyermekkönyvekben szerepeltek. Ezek a munkák szerint még nyelvtant is azért tanult a diák, hogy Rákosi elvtársnak levelet írhasson – sorolta Komáromi. Ezekben a regényekben, mintha Orwell világában járnánk.

Az elterjedt aranykormítoszból volt, aki rejtetten még gúnyt is űzött: Palotai Boris szerint például „minden üvegből lesz, még a tyúkólak is”, Tersánszky Józsi Jenő pedig Misi mókus kalandjaiban ír az örökké termő fa körül a jóllakottságtól tehetetlenül heverő, elhízott mókusokról.

Ez az aranykormítosz nem nagyon ragadt meg a gyermekekben. Komáromi személyes élményt is mesélt erről: amikor gyerekként az ötvenes években a szomszédját megkérdezte, hogy mikorra várható az aranykor, az illető úgy vélekedett, hogy 2000-re már biztosan így lesz. Na de rajtuk az egész kisváros röhögött, mert otthon is úgy hívták egymást: „apám elvtárs” és „fiam elvtárs”.

A sztálinizmus nem halt meg Sztálinnal: Janikovszky Éva lányregényében, a Szalmalángban a szerelmes lány azon tűnődik, hogy kiszemeltje, a karmester vajon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt vagy után született-e?

Azonban a gyermekirodalom gyorsan gyógyult. Már az ötvenes évek végén, Weöres Sándor Bóbitájával, Mándy Iván Csutakjával vagy Fekete István Tüskevárjával új, szabadabb irányt vett. Szabó Magda 1970-es Abigélje pedig, hiába türemkedik a főszereplőre az ellenállási mozgalom, akkor is az egyik legjobb magyar leányregény.

Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdeje pedig már nyíltabban is kritizálta a rendszert, emléket állítva az ötvenes évek abszurd világának, ahol belső szabadságra szert lehetett ugyan tenni, de bármikor jöhetett a Kisfejű-Nagyfejű Zordon-Bordon, és megtilthatta a bukfencet.

A propaganda szó a 20. századi negatív jelentéstartalmától megfosztva csupán annyit jelent: terjeszteni – emlékeztetett Komáromi Gabriella, aki szerint a propagandát jóra is lehet használni, elvégre mi más Csukás István egyfejű Süsüje, mint a másság elfogadásának propagandája; Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdeje pedig maga a tolerancia és a szeretet propagandája.