Június elsején elérte az új-fundlandi St. Anthony városát a Széphajú Harald (Harald Hårfagre) nevű viking hosszúhajó, azaz draken. A kísérleti régészet jegyében az Amerika felfedezése nevű expedíción 35 hajós vett részt, április 26-án indultak el Norvégiából. Először persze a hajót kellett megépíteni – ez 2010-ben kezdődött –, majd tökéletesítették a viking uralkodóról elnevezett eszközt, és hosszasan tesztelték folyami és tengeri körülmények között. A legénység útvonala a Shetland-szigeteken, Izlandon, Grönlandon át vezetett a kanadai szigetig. Itt egyébként nem állnak meg, folyókon keresztül mennek el a Nagy-tavakhoz, egészen Chicagóig. „Képzeljék el, ahogy ezer évvel ezelőtt Leif Eriksson eléri L’anse aux Meadowst, térképek és helyismeret nélkül. Új földet talált. Ma ismerjük a térképeket, mégsem volt könnyű út” – írták az expedíció Facebook-oldalán. Egyébként nem ők az elsők, akik újraélik a kalandot: a Leif Erikson (sic!) nevű, 1926-ban épített, knarr típusú hajóval Gerhard Forgero és legénysége utazott Norvégiából Kanadába.
Leif Eriksson (avagy Szerencsés Leif) igazi felfedezőcsaládba született: apja az a Vörös Erik (Eirik Thorvaldsson Raudi) volt, aki Grönlandot elnevezte zöld földnek az akkoriban nyaranta zöldellő mezők miatt, majd településeket is létrehozott ott. Leif innen először Norvégiába járt át kereskedni, majd az akkor éppen törött lábú apja különleges expedícióra küldte. Egy Bjarni Herjolfsson nevű kereskedő Norvégiából Grönlandra tartó, 986 körül zajlott útja során elsodródott a szeles tengeren, és talált egy szárazföldet, amelyről a leírások alapján tudta, hogy nem Grönland. Végül észak felé hajózott hosszasan, majd keletnek fordult, és elérte a keresett szigetet. Tizenöt évvel ezt követően indult Leif Eriksson az eddig még fel nem derített terület felé – írja Denise Dersin a magyarul is megjelent Vikingek: északi kalózok című könyvében az Erik sagája című középkori izlandi ének nyomán.
Leif 1000-ben megvásárolta Bjarni hajóját, 35 fős legénységgel vágott neki a kalandnak, amelynek során látta a Bjarni által Erdős földnek (Markland) nevezett Labradort is. Az út végén egy telelésre alkalmas területen, Új-Fundland északi csücskén partra is szállt. A Szőlős földnek (Vinland) nevezett vidéken – ahol sosem termett szőlő – mindössze a következő év nyaráig maradtak a vikingek, és máig nem tiszta, miért hagyták ott a telepet ilyen hamar. Ám Leif bátyja, Thorvald egy évvel később visszatért, ő két telet vészelt ott át, és összetűzésbe is került az észak-amerikai bennszülöttekkel, akiket a vikingek skraelingeknek, azaz vadaknak, más fordítás szerint csenevészeknek neveztek. A feltehetően algonkin indiánok Thorvaldot is halálosan megsebesítették, így a temetést követően a skandinávok ismét hazatértek. (Igaz, az indiánokkal kereskedtek is a vikingek, ezt bizonyíthatja, hogy délen, Maine államban egy ásatás során a 11. század végéről származó viking érmét találtak.) Néhány évvel Thorvald után, 1005 körül az izlandi Thorfinn Karlsefni is próbálkozott Amerikában, de a háziállatokkal érkezett vikingek csak három-négy évig bírták itt.