Nagy Imre Kaposvárott született 1896-ban, apja szakmunkás, anyja cseléd volt. Belőle hivatalnokot szerettek volna nevelni, de az ötödik osztály után otthagyta a gimnáziumot; volt lakatos és irodai ügyintéző, majd 1915-ben behívták katonának. Megjárta az olasz és a keleti frontot, végül orosz hadifogságba esett. Oroszországban érintették meg először a kommunista tanok, amelyek 1917-ben még egy izgalmas társadalmi változás, egy szebb jövő ígéretének tűntek a fiatalember számára – vázolta Pótó János, a Nagy Imre-emlékház igazgatója, akivel Nagy Imre életének kevésbé ismert, de nem kevésbé izgalmas momentumait vettük sorra.
Például hogy bizonyítottan nem vett részt II. Miklós orosz cár meggyilkolásában. Egy hasonló nevű exhadifogoly igen, de a vörösök oldalán harcba szálló Nagy több ezer kilométerre tartózkodott a gyilkosság helyszínétől. Bár az is igaz, hogy a terror nem rettentette el: hasonlót átélt már a lövészárkokban is, nemzedékének sajátja volt ez az élmény, ráadásul ezúttal egy pozitív eszme, az osztálykülönbségek megszüntetésével igazságosabb, egyenlőbb társadalom ígéretével történt minden.
Amikor a bolsevik párt tagjaként hazatért Magyarországra, nem nagyon politizált, és a múltját sem reklámozta, míg a Vági István-féle kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt illegálisan meg nem kezdte működését. Belépett a pártba, ami miatt néhány hét vizsgálati fogságba is került, de ekkor még nagyon kis hal volt.
Későbbi fő szakterületével, a mezőgazdasággal a húszas években, biztosítási ügynökként találkozott, ebben képezte autodidakta módon magát haláláig.
1927-ben emigrálnia kellett Bécsbe, az ottani kommunistákhoz, itt kiadta a Parasztok Lapját, cikkeket írt, végül 1930-ban küldöttként kikerült Moszkvába, a Kommunisták Magyarországi Pártja második kongresszusára – ekkortól volt hivatásos forradalmár, bár még csak a pártapparátus legalján. Hamar szembekerült magyar elvtársaival is: Rákosival és társaival – később is – leginkább azért, mert a kapitalizmusból kommunizmusba való átmenetet, a népi demokráciát kevésbé erőszakosnak és hosszabb lefolyásúnak képzelte a későbbi diktátornál, és ebben mindig különbözött az igazi bolsevikoktól.