A puccs, ami megmenthette volna a szocializmust

Huszonöt évvel ezelőtt a „nyolcak bandáját” Európában Thürmer Gyula támogatta egyedül. Tőle kérdeztük, miért.

Miután az egész világ tudomást szerzett az államcsínyről, Európában csak egyetlen politikus akadt, aki a puccsistákat támogatta: Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, aki személyesen ismerte a puccsisták vezérét, Gennagyij Janajevet. A politikus ma is úgy gondolja, hogy Gorbacsov megválasztása hiba volt, mivel az a politika, amit ő folytatott, végső soron a Szovjetunió felbomlásához vezetett, ami nemcsak az oroszok életszínvonalának esését jelentette, hanem a világon uralkodó erőegyensúlynak is véget vetett.

Thürmer Gyula elárulta: nem sokkal az augusztusi puccs előtt Moszkvában járt, ahol Gorbacsovval és Janajevvel is találkozott. Ez utóbbi akkor azt mondta, hogy Gorbacsovnak el kell döntenie, hogy kivel megy. „Úgy fogalmazott, hogy Sevarnadzével és csapatával, vagy pedig velünk” – emlékezett vissza a munkáspárti politikus a Kremlben lezajlott beszélgetésre, ahol már „sejteni lehetett, hogy valami készül”.

A magyar munkáspárti politikus azonban csak a rádióból értesült a puccsról, ami után azonnal hívta az SZKP munkatársait, akik éppen a központi bizottság épületében voltak. Ők viszont nem mondtak semmit, ami Thürmer szerint amiatt volt, hogy őket kizárták az államcsínyből. De az is érződött, hogy a puccsisták gerincét csak néhány személy és az erőszakszervezetek, a KGB és a hadsereg egy része jelentette – emlékezett vissza a politikus.

Augusztus 19-én estére már Moszkvára is kiterjesztették a rendkívüli állapotot: miután több ezer tiltakozó vonult az utcákra, tankokat küldtek a Kreml köré. Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció akkori elnöke azonban a támogatóival a parlamenthez vonult, felmászott egy tankra és szózatot intézett a katonákhoz. Elmondta: a puccsisták az egész világ előtt hiteltelenítik az országot, aláaknázzák a presztízsét, visszaviszik a hidegháború idejébe, amivel elszigetelik a nemzetközi közösségtől. Ezért alkotmányellenesnek nyilvánította a hatalomátvételt, egyben általános sztrájkra szólította fel a lakosságot, a katonákat pedig arra, hogy ne forduljanak a népük ellen.

Ennek nyomán sztrájkba is léptek az országban a szénbányászok, majd újabb katonai egységek érkeztek az orosz parlament védelmére. Másnapra már több tízezres tömeg vonult utcára a Szovjetunió több nagyvárosában Moszkvától Leningrádig, Kisinyovtól Tallinnig, miközben több tagköztársaság vezetése is elítélte a nyolcak bandájának akcióját.

Thürmer Gyula azonban támogatta őket. Mint mondja, ezt azért tette, mert meglátása szerint „mi egy erős Szovjetunióban voltunk érdekeltek”, amely egyrészt megbízható nemzetközi bázisa a szocializmusnak, másrészt a világbéke egyik feltétele is, melynek kiesésével megszűnne az erőegyensúly a világon.

A politikus emlékeztetett arra, hogy a puccs idején a szovjet nagykövet átadta az Antall-kormánynak a Rendkívüli Állapot Állami Bizottságának üzenetét. „Azonban mindenki hallgatott, ameddig az amerikaiak meg nem szólaltak” – folytatta Thürmer, aki ezután telefonon felkereste a magyar miniszterelnököt, aki nem kívánta őt meghallgatni.

Kérdésünkre, hogy mit tanácsolt volna Antallnak, a Munkáspárt elnöke elmondta: kifejtette volna, hogy Magyarországnak sosem volt érdeke a gyenge Oroszország, csak egy ilyen országgal tudunk kiegyensúlyozott politikát folytatni. „Mindenképpen azt tanácsoltam volna, hogy vegye fel Janajevékkel a kapcsolatot, hallgassa meg őket, ez a minimum, amit meg kellene tenni” – emlékezett vissza.

A puccs utolsó napján, augusztus 21-én hajnalban lövöldözés tört ki az orosz parlament épülete előtt, amelyben hárman meghaltak. Ez azonban már csak a végjáték volt, mert a puccsisták menekülőre fogták, Gorbacsov pedig visszatérhetett Moszkvába.

Meg lehetett volna menteni a Szovjetuniót, ha győznek Janajevék? Thürmer Gyula úgy látja, hogy „a puccsot lehetett volna jobban csinálni”, sőt tömegeket is lehetett volna mögé állítani. Ezt az álláspontját évekkel később, 1995-ben személyesen, az akkor frissen szabadlábra helyezett Janajevnek is kifejtette. „Magam is mondtam neki: ez egy eléggé elhibázott, rossz szervezés volt”, amivel Janajev is egyetértett. Thürmer pedig ma is úgy látja, hogy 1991-ben még megvolt a lehetőség, hogy megmentsék a Szovjetuniót, legalábbis hogy egy erős Oroszország jöjjön létre.

A puccs viszont összeomlott, a résztvevőket pedig Borisz Pugo belügyminiszter kivételével (aki a puccs után öngyilkos lett) többéves börtönbüntetésre ítélték. Az államcsíny azonban láncreakciót indított el: rövidesen feloszlatták az SZKP-t, Gorbacsov lemondott a főtitkári posztról, a köztársaságok pedig sorra jelentették be a kilépésüket a szövetségből. Így végeredményben a puccsisták csak felgyorsították a birodalom bukását.