Szent-Györgyi Albert embermentő levelei

Vajon mit várhatott Nobel-díjas tudósunk ebben az időben a szovjet politikától?

Meg kell kérdőjeleznünk Ungváry Krisztián azon érvét, hogy a szovjetek bejövetelekor „alapos oka volt félni a szovjetektől”, mert Nobel-díjának aranyérmét a finn–szovjet háborúban a finnek javára ajánlotta fel. Ez azért sem meggyőző, mert Szent-Györgyi már járt korábban a Szovjetunióban, a 15. nemzetközi élettani konferencia alkalmával 1935-ben, és tudományos téren nagyon jó benyomást szerezve tért haza. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az ellenállás során többször is próbált átszökni a szovjetekhez, erre ékes példa a fent említett gyűjtemény 200. számú dokumentuma. Ebből kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának átállást szorgalmazó levelét Malinovszkij marsallhoz és Molotovhoz az általa vezetett küldöttség vitte volna át, de az akció a nyilas-hatalomátvétel miatt meghiúsult.

Másrészt a finnek javára tett gesztust 1945-re a szovjeteknél felülírta a tudós háború alatti antifasiszta tevékenysége. Így volt ez Szent-Györgyi legjobb barátja, Zilahy Lajos író esetében is, akit személyesen a szovjet követségi tanácsos, G. C. Barulin kért fel a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnökének. Hangsúlyozta, hogy ismerik regényeinek bolsevikellenes kitételeit, de fontosabbnak tartják háború alatti antifasiszta tevékenységét.

A megszálló szovjetek Szent-Györgyinek szinte minden kívánságát teljesítették. A most megtalált dokumentumban jelzi, hogy meg szeretne ismerkedni „Rákosi úrral” is. Ez nem csupán a „politikai imázs számlájára írható” kijelentés volt, ahogy Ungváry állítja. A fizikus barát, Bay Zoltán és a tanítvány, Bíró Endre visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy ez meg is történt Debrecenben 1945 februárjában. Másik kérése volt a levél alapján, hogy Moszkvába utazhasson, ennek is eleget tettek. 1945 júniusában ötödmagával ellátogatott a Szovjet Tudományos Akadémia fennállásának 220. évfordulójára rendezett ünnepségekre. Itt kétszer annyi időt töltött, mint a másik négy egyetemi tanár, még kirándulni is elvitték Grúziába és Örményországba. Természetesen – ahogy Ungváry úr is jogosan felveti – az eddigi kutatást is érdekelte, hogy miért részesült ilyen kivételes bánásmódban a tudós. A magyarázatot vitathatatlanul Szent-Györgyi kutatói teljesítményének tisztelete adja meg. Az akkori Szovjetunióban óriási szerepük volt a természettudományoknak. Korábban az ország újjáépítésében és ipari nagyhatalommá tételében volt kulcspozíciójuk a mérnöki és az alkalmazott természettudományoknak, a negyvenes években már a Szovjetunió világhatalmi vezető szerepének elérését támogatták ezek a tudományok.

Ungváry felveti azt a kérdést is, vajon mit várhatott Szent-Györgyi ebben az időben a szovjet politikától, hisz érzékelte a szovjet hadsereg atrocitásait. Erre a választ a levélben is említett szovjetunióbeli látogatás adja meg. A látogatást követően mind az öt részt vevő tudós elragadtatással beszél a tudomány fejlettségéről és társadalmi megbecsültségéről a Szovjetunióban, Szent-Györgyi több helyen kiemeli a tudomány nívós állami finanszírozottságát, az óriási tudományos szervezetet, amelynek az élén az akadémia koordinálja a kitűnően felszerelt intézeteket. Szent-Györgyi szerette volna az ott látott tudományos modellt itthon megvalósítani, illetve magyar viszonyokra adaptálni. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémiának három osztálya közül a két humán mellett még csak egy képviselte a természettudományokat. Hazaérkezve Bay Zoltánnal azonnal megalapították az önálló Természettudományi Akadémiát, amely később integrálódott az MTA-ba úgy, hogy két-két osztályként egyensúlyba került a természettudományok és humán tudományok képviselete.

Kimutatható, hogy Szent-Györgyinek hazai tartózkodása idején a szovjetekkel való jó kapcsolata végig megmaradt. Biográfusától, Mosstól tudjuk, hogy 1947-ben beválasztották a Szovjet Tudományos Akadémia tagjai közé. Ungváry úr is említi Szent-Györgyi patronálójának, Ráth Istvánnak az esetét, akit Rákosiék bebörtönöztek. Moss szerint az ő kiszabadításáért kénytelen volt élni ezzel a jó kapcsolattal, és a Szovjet Tudományos Akadémián keresztül táviratozni Molotovnak, hogy járjon közbe barátja kiszabadítása érdekében.

Összefoglalva meg kell köszönnünk Ungváry Krisztián történésznek ezt az értékes leletet, ám reméljük, hogy a dokumentum pontos beágyazásában talán nem haszontalan ezen kis kiegészítés sem.