1956 a Szovjetunióban is szedett áldozatokat

A hatalom nem nézte jó szemmel, ha a magyar forradalmat emlegették, de ürügynek is jó volt.

Kuzovkin az orosz főváros gulágtörténeti múzeumában, az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából megtartott magyar-orosz történészi kerekasztal-beszélgetésen szólalt fel. Beszámolója szerint a 257 nevet egy 2011-ben összeállított, feltehetően korántsem teljes lista tartalmazza.

A Szovjetunió legfelsőbb bíróságánál fellelt összesítés szerint 1957-ben 599 esetben hoztak ítéletet a „szovjetellenes agitáció” ügyében, ezek 8,2 százaléka, vagyis 49 eset tartalmazott „magyar komponenst”.

„Nemcsak a magyar néppel való szolidaritás kifejezéséért fenyegetett láger, de magáért a magyar téma megvitatásáért, egy nyilvánosan tett utalásért, hogy a Szovjetunióban is alakulhatnak hasonlóképpen a dolgok” – mondta Kuzovkin.

A történész elmondta, hogy a szovjet főügyész vonatkozó rendelete különösen veszélyesnek minősítette a magyarországi eseményekkel kapcsolatos „nem ortodox” kijelentéseket. A Kuzovkin által ismertetett statisztika szerint 1959-ben 11, 1960-ban 3, 1961-ben 1, 1962-ben 3, 1961-ben 1 és 1971-ben is 1 ítélet született ilyen ügyekben: az utolsó esetben egy ogyincovói sofőrt ítéltek el egy kétsoros rigmus miatt.

Magyar hivatkozással a Szovjetunió tizenöt köztársasága közül tízben indítottak eljárást, közülük a legtöbbet Oroszországban és Ukrajnában, 29-et, illetve 12-t.

Az esetek jó része levelekkel, naplóbejegyzésekkel, versekkel, szamizdatkiadványokkal, ellenzéki körökben vagy nyilvánosan, olykor alkoholos befolyásoltságban tett kijelentésekkel kapcsolatos. A litvániai Kaunasban 1956 novemberében 20-30 ember a városi pártbizottság épülete előtt a magyar forradalmat éltette, és szabadságot követelt. Jaroszlavlban a november 7-ei hivatalos ünnepségen egy Vitalij Lazarjanc nevű kilencedikes tanuló kibontott egy transzparenst, amelyen a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását követelte.

Nyikita Petrov, a Memorial másik szakértője annak az Ivan Szerovnak a magyar forradalom elfojtásában játszott szerepéről szólt, aki 1954 és 1958 között a szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) elnöke volt. Emlékeztetett rá, hogy Szerov ugyanúgy csellel, tárgyalásokat ígérve fogta el a magyar katonai vezetést, mint 1944-ben a lengyel Honi Hadsereg parancsnokait. Petrov szerint Nagy Imre és a magyar forradalom sorsát az pecsételte meg, hogy a miniszterelnök bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépést. A történész szerint a magyarországi beavatkozás nyomán 10 609 szovjet katonát és KGB-st tüntettek ki Lenin- és Vörös Zászló Renddel.

Kun Miklós, a Károli Gáspár Református egyetem professzora a forradalom és szabadságharc nemzetközi vetületeiről tartott előadást, elemezve a nagyhatalmak és a környező országok szerepét és bemutatva a magyar diplomácia bénultságát. Kitért egyebek között arra, hogy Charles Bohlen moszkvai amerikai nagykövet és John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere egyértelműen a szovjetek értésére adta, hogy Washington nem kíván beavatkozni Magyarországon.

Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogtörténész szakértője a megtorlások törvényi aspektusairól szólva egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 miatt több embert végeztek ki Magyarországon, mint a korábbi forradalmak és háborús cselekedetek miatt. A megtorlásokban több mint 1000 bíró és 100 ügyész nem volt hajlandó részt venni. Rámutatott, hogy az elítéltek döntő többsége nem vett részt a harcokban, de tevékenységével azt bizonyította, hogy alkalmas lenne vezetőnek egy alternatív rendszerben.

A moderátor, Nyikolaj Szvanyidze történész-újságíró felidézte, hogy egyszer a forradalom évfordulóján forgatott Budapesten, ahol nem tartotta helyénvalónak, hogy oroszul szólaljon meg, amikor meggyújtották az emlékezés gyertyáit. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szabadságharc leverése eltörölte a második világháborúban győztes szovjet rendszerről kialakult, romantizált képet. Megmutatta a valódi jellegét, csakúgy mint a hruscsovi „enyhülés” határait.

Szvanidze szerint „a magyar nép bosszúja volt 1956-ért”, hogy azok, akik szovjet részről részt vettek a forradalom elfojtásában, évekkel később felgyorsították a Szovjetunió bukását. Mint mondta, elsősorban Jurij Andropov későbbi pártfőtitkárra és Vlagyimir Krjucskovra, a KGB utolsó elnökére gondolt.

Balla János moszkvai magyar nagykövet méltatta, hogy a két ország tudósai most már nemcsak szabadon, hanem együtt is beszélhetnek 1956 érzékeny témájáról, kimondva eddig ki nem mondott dolgokat. Hozzátette, hogy a történészek keddi kerekasztal-beszélgetése a második volt a maga nemében. Reményét fejezte ki, hogy a párbeszéd folytatódik, és újabb tények megismeréséhez vezet majd.