Ettől a diktátortól képtelenség megszabadulni

Josip Broz Titót Zágrábban és az egész Balkánon sem tudják kiűzni az emberek mindennapjaiból.

Megbukott a zágrábi közgyűlés névadási bizottságában a kezdeményezés, amellyel a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) azt akarta elérni, hogy a Tito marsall teret Színház térre nevezzék át – írta a horvát Jutarnji List. A független polgármestert jelölő lista képviselője tartózkodott a szavazásnál, így az ötfős bizottságban csak ketten voksoltak arra, hogy megváltoztassák a belvárosban a kommunista diktátor emlékét őrző közterület nevét.

A változtatás kezdeményezője, a HDZ-s Andrija Mikulic korábban számos érvet sorakoztatott fel amellett, hogy miért kellene lecserélni a nevet. Állítása szerint Zágráb legszebb tere immáron 64 éve viseli annak az embernek a nevét, akit nemcsak Zágráb, hanem egész Horvátország méltatlannak tart arra, hogy akár egyetlen közterület névadója is legyen. A politikus szerint Josip Broz Tito egy totalitárius és autoriter rezsim ideológiai vezetője és kulcsfontosságú döntéshozója volt, amely gátlástalan üldözéshez, kínzásokhoz és bebörtönzésekhez vezetett, és több tízezer horvát halálát okozta. Akik közül több ezren zágrábiak voltak.

Kiemelte: az Európai Parlament egy határozata egyenlőségjelet tett a kommunizmus és a fasizmus bűnei közé, ezt az álláspontot pedig Horvátország is támogatta, amikor augusztus 23-át jelölte a totalitárius rezsimek emléknapjának.

– Ilyen légkörben, továbbá annak hatása alatt, hogy több száz tömegsírt tártak fel Horvátország és az egykori Jugoszlávia területén – amelyek azt bizonyítják, hogy épp Josip Broz Tito volt a leginkább felelős a tömeges bűncselekményekért, valamint politikai és ideológiai ellenfeleinek üldözéséért –, amikor uniós tagok vagyunk és demokráciában élünk, nem engedhetjük meg, hogy Zágráb legszebb tere a jugoszláv kommunista diktátor nevét viselje – hangsúlyozta a politikus.

A zágrábi Tito marsall tér nevének lecserélésével húsz éve nem tudnak megbirkózni a közgyűlés képviselői. Az első kezdeményezés 1996-ban született, ezt az illetékes bizottság is jóváhagyta, ám sosem került a közgyűlés elé. Több mint tíz évvel később tüntetők vették kezükbe az ügyet: 2008 februárjában kétezren gyűltek össze, hogy a Színház tér elnevezést követeljék, hiszen itt áll a Horvát Nemzeti Színház épülete. Csakhogy megjelentek az antifasiszták, akik revizionistának és neousztasának bélyegezték a tömeget, és az átnevezési törekvés elbukott.

A mostani kezdeményezést a HDZ alaposan előkészítette. Meg is ígértették Milan Bandic polgármesterrel, hogy menni fog a dolog, végül mégis a városvezető listájának képviselője miatt bukott el a kísérlet. Andrija Mikulic a döntés után mérgesen nyilatkozott, kijelentette: a polgármester végül nem tartotta a szavát, nem is csoda, hogy Zágrábban nincsenek befektetések, hiszen „ki is fektetne be olyan városban, amelynek a polgármestere egyik napról a másikra változtatja a véleményét”.

Zágráb persze nem az egyetlen város a valamikori Jugoszlávia területén, ahol továbbra is közterület viseli Tito nevét. A diktátor nevét viselő települések – ilyen volt a montenegrói főváros, Podgorica is, amit a kommunizmus idején Titográdnak neveztek – gyorsan visszatértek a régi elnevezésükhöz, de a közterek esetében már lassabban őrültek a malmok. Zágráb mellett Szarajevóban, Szkopjéban, Podgoricában és Ljubljanában is közutak viselik Josip Broz mozgalmi nevét, egyedül Belgrádban szabadultak meg teljes egészében a diktátor emlékétől, ott a Tito útból Milán király út lett.

A kisebb települések sem siettek a névváltással. Szerbiában, Vajdaságban több magyarlakta településen is visszaköszön a kommunista vezető neve: Szabadkán, Topolyán, Verbászon, Magyarkanizsán, Kulán és Pannónián is a Tito utcában járnak-kelnek a helyi magyarok. Horvátországon és Boszniában azonban több település tartott ki Tito mellett.

De úgy látszik, a délszláv térségen kívül másutt is ragaszkodnak a régi elnevezésekhez: közülük Olaszország a nyertes a Tito utcák számának versenyében. Az el nem kötelezett országok is kitartottak, így Indiában, Egyiptomban, Etiópiában, Angolában, Ghánában is ápolják a jugoszláv kommunisták vezérének emlékét.

Miért nem tudnak megválni az egykori jugoszláv tagköztársaságok Titótól? – ezt a kérdést tettük fel Bali Lóránt Balkán-szakértőnek, aki a Pannon Egyetem Georgikon Karán tanít. A szakértő emlékeztetett: az egykori Jugoszlávia területén gyakorlatilag nincs nemzetiség, amely ne szenvedett volna el valamilyen sérelmet Tito miatt. Ennek ellenére látni kell, hogy a később megteremtett titói Jugoszlávia már békés, nyugodt időszakot hozott, ahol egyúttal végbe ment a modernizáció is.

Emellett Tito minden „államalkotó nemzetnek” nyújtott valamit, amiért azok utólag hálásak. Szerbia azt tiszteli benne, hogy így vagy úgy, de mégiscsak megvalósította a nagyszerb fordulatot, hiszen Jugoszlávia szerb dominanciájú ország lett mind az uralkodó elit, mind a hadsereg tekintetében, és Belgrád is az ország fővárosa maradt. Bosznia az államiságát is Titónak köszönheti, minthogy az 1974-es alkotmánymódosításban már „bosnyák nemzetről” beszéltek. Érdekes a helyzet Koszovóval: ott nem kedvelik Titót, pedig a kommunista vezető idején vezették be az albán nyelvű oktatást.

Horvátország és Szlovénia esete azonban más: itt élesen megoszlik a közvélekedés, mert a második világháború idején tömeges megtorlásba kezdtek a partizánok, utána meg rásütötték a horvátságra az usztasa jelzőt. Később visszavetette a gazdasági fejlődésüket, hogy a föderáció többi tagköztársaságát is segíteniük kellett. Mégis, a horvátok nem kategorizálják a nagyjaikat, így Zágrábban egymással éles ellentétben álló politikusok is névadói lettek köztereknek. Erre csak egy példa, hogy a Tito által kivégeztetett Andrija Hebrang nevét viselő utca egyenesen a Tito marsall térbe torkollik. Montenegró és Macedónia is hálás Titónak: mindkét ország a szocializmus idején kapott tagköztársasági státust, ami később független államiságukhoz vezetett.

„Így végeredményben az egykori jugoszláv tagköztársaságok nemcsak az egykor volt kiszámítható élet miatt hálásak Titónak, hanem azért is, mert lényegében ő teremtette meg államiságuk alapját” – hangsúlyozta Bali Lóránt, aki szerint emiatt is nehéz a dolguk a jövőben a névváltoztatóknak, így még jó ideig megmaradnak a Tito utcák a Balkánon.