Tegyük hozzá, Amerika erős állam, és mindeddig remekül átvészelte gyengébb elnökeinek kormányzását is. Persze Trump esetében se igyunk előre a medve bőrére. Hiszen hányszor előfordult, hogy egy hivatali ideje alatt lenézett államfőt utólag a történelem jóval nagyobbra értékelt. És persze mindez fordítva is igaz. Hiába vívta meg sikeresen a harcot a gazdasági világválság ellen a New Deallel, a tengelyhatalmak ellen pedig fegyverrel, világhatalommá téve az Egyesült Államokat Franklin Delano Roosevelt, utódja a szürkének, egyszerű embernek tartott Harry S. Truman sokkal ügyesebben kezelte a Rooseveltet rendre becsapó Sztálint és a többi szovjet vezetőt. Azt is sokan elfelejtik, hogy a súlyos betegségekkel küszködő, egyébként nőfaló, mind bel-, mind külpolitikájában komolyabb eredményt felmutatni nem tudó, a közélet porondjára leginkább az apai kényszer nyomán lépő John Fitzgerald Kennedyt valószínűleg nem választották volna újra, ha megéli hivatali időszakának lejártát. Elsősorban a köréje növesztett mítosz – amelynek megteremtésében érthető módon tevőleges részt vállalt özvegy, Jackie – tette utólag jelentős államférfivé. Ellenkező előjellel, de hasonló történt a republikánus Richard Nixonnal, akinek érdemeit a Watergate-botrány máig elhomályosítja. Pedig ő fejezte be – a Kennedy idején kirobbant – vietnami háborút, a szovjetekkel megkötötte a SALT–1 szerződést, odahaza pedig leszorította az inflációt, a gazdaság pedig gyors növekedésnek indult.
Műveletlen bunkónak, kiöregedett ripacsnak tartották intellektuel kortársai Ronald Reagan elnököt, akinek mandátuma idején (1981–1989) – leginkább talán a Teller Ede által javasolt, úgynevezett űrvédelmi programnak (SDI) és a Reaganomicsnek hívott neokon gazdaságpolitikának köszönhetően – a Szovjetunió ereje végzetesen megroppant. Pedig Reagan nem volt a munka hőse. Ahogy a Nagy Kommunikátornak becézett politikus bon mot-ként megfogalmazta: „Tudom, hogy a kemény munkába még senki sem halt bele, de azért jobb nem kockáztatni!” (Reagan más, maradandó kijelentéseiről csokornyit találhat egyébként az olvasó Hahner Péternek az USA elnökeiről szóló kötetében.)
