Jól jellemzi az amerikaiak viszonyát a régészettel egy személyes történet. Egy házibuliban, miután egy amerikai lány megtudta, hogy régészetből is diplomáztam, lelkesen magyarázta, hogy tavaly egy nagyon, de nagyon-nagyon régi fatemplom maradványainak ásatásán dolgozott Massachusettsben. Mikor megkérdeztem, milyen régire gondol, kihúzva magát méltóságteljesen közölte, XVII. század végi. Ő azonban nem igazán tudta értelmezni, hogy én akkor épp egy II. század első harmadára keltezett Hadrianus-kori római rétegben kutattam.
S ekkor még nem is beszéltünk arról, hogy a régészet mellett az egyiptológia vagy épp az asszírológia az ókortudományon belül külön szakirány. Persze nehéz áttörést elérni ott, ahol Indiana Jones többet mond, mint mondjuk Colin Renfrew vagy épp Alföldy Géza.
Az űrrégészet így minden bizonnyal kiirthatatlan lesz, amihez csak gratulálni lehet. A magam részéről – a legnagyobb tisztelettel Gorman úttörő munkája iránt – azonban maradok az űrszemétkutatás kifejezésnél.
