Wim Mosterd holland vízilabdázótól tudjuk, hogy hivatalos értesítést nem kaptak a bojkottról, úgy érezte a fejük fölött döntöttek.
– Nagy delegációval jöttünk, a korábbi melbourne-i 33-fős csapatból 11-en itt vagyunk, köztük hat gyeplabdás, őket érdekelte legjobban Magyarország, nemcsak a szép magyar lányok miatt. Azóta sokat olvastam róla, hogy illúzió az, hogy szét lehet választani a sportot és a politikát. A bojkott megtanított, hogy igenis válasszuk el a politikát és magukat a sportolókat. Sosem felejtjük el ezt a traumát. Azóta is, amikor a magyar himnuszt hallom, Melbourne jut eszembe. De már úgy vagyok vele, ha Hollandia és Magyarország játszik egymással, és a magyarok nyertek, hogy „hát, nyertek”. Volt viszont sportolónő köztünk, aki nem volt hajlandó beszélni többet erről a traumáról.
A svájci Werner Michel egykori tornászként három olimpiára is kvalifikálta magát, de egyiken sem tudott elindulni, 1956-ban a bojkott miatt, 1960-ban tartalék volt, 1964-ben pedig megsérült.
Két nappal a döntés után derült ki számunkra, hogy Svájc nem utazik az olimpiára. Csalódott voltam, de hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy végül is három olimpiára is megszereztem a részvételi jogot – mondta Budapesten a korábbi tornász.
