Népszerűsége azonban 1948 után úgy olvadt el – a vezér kedvelt hasonlatával élve –, „mint vaj a napon”. Volt persze, aki – mint például a koalíciós időszak kisgazdapárti miniszterelnökségi államtitkára, Balogh István – a kezdetektől fogva nem kedvelte. Balogh páter így írt róla: „Az ő idétlen figurája természetes ellenszenvet váltott ki nemcsak belőlem, hanem mindazokban, akik akkor látták először. Az ügy érdekében ezen túl kellett magunkat tennünk. Velem igen figyelmes, előzékeny volt. [ ] Később hatalma növekedésével ellentmondást nem tűrt. Nem beszélt, de látszott rajta. Gyűlöletté változott benne minden, és alkalomadtán bizony kíméletlen tudott lenni, külseje is predesztinálta erre. Alacsony, nagy fejű, hosszú karú, szinte gnómszerű jelenség volt. Sokat dolgozott, állandóan olvasott.”
Művelt ember volt, tárgyalópartnereit szerette elkápráztatni szakkérdésekben való jártasságával. Fontosabb beszélgetéseire olykor szakmunkákat bújva készült fel. A világpolitikát aprólékosan nyomon követte, a The Times, a Manchester Guardian, a Daily Herald, a New Statesman, a Spectator, a The Economist, a Reynolds News és a kommunista Daily Worker napi olvasója volt.
„Inkább mélyebben kell vágni, de alaposan, hogy ne maradjon benn a gyökere. Ahol a fát vágják, ott a forgács is hullik” – jellemezte moszkvai megbízóinak instrukciói nyomán bevezetett, a náci rendszerrel vetekedő terroruralmát maga a vezér még 1949-ben. A számok beszédesek: csaknem kétmillió embert vontak nyomozás, ügyészi eljárás alá 1949 és 1953 között, minden második ellen vádat is emeltek. 1953. június 1-jén 40 734-en voltak politikai okok miatt börtönben, 1951-ben 13 ezer embert telepítettek ki Budapestről. 1945 és 1953 között 220 000-et hurcoltak internálótáborba. A titkosrendőrség, az ÁVH nemcsak letartóztatott, kihallgatott és kínzott, de mintegy 1,3 millió emberről kartotékot is vezetett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!