Csehszlovákia ennek következtében komoly propagandatevékenységet fejtett ki a magyarországi szlovákok körében, hogy minél több embert rávegyenek az átköltözésre. A végső szám azonban elmaradt a várakozásoktól: mintegy hatvanezer magyarországi szlovák döntött úgy, hogy a csehszlovák államba költözik. A magyarok kitelepítése 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be: vasúton szállították az ingóságaikkal együtt érkező magyarokat az országba. Végül a kvótát bőven túllépve a csehszlovák kormány 76 ezer felvidéki magyart deportált, akiket a távozó szlovákok és a kitelepített svábok helyére költöztettek be.
A csehszlovák–magyar lakosságcsere rengeteg embert, családot szakított ki addigi környezetéből, megváltoztatva mind a felvidéki magyarlakta régiók és települések, mind a Magyarországon érintett települések kulturális, etnikai, vallási képét. A magyar Országgyűlés 2012-es határozata alapján minden év április 12-én országgyűlési emléknap keretében emlékeznek meg „a Benes-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról”; illetve tisztelettel adóznak „azon családoknak, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve kemény akarással otthont teremtettek maguknak”.
A lakosságcsere emlékezetéről többek között 2003-ban jelent meg egy könyv, A szlovákiai magyarok kényszertelepítéseinek emlékezete 1945–1948, ami elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár felületén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!