Az utolsó jégkorszak idején, a globális lehűlés miatt kialakuló alacsony tengerszintnek köszönhetően időszakos „híd” alakult ki a Bering-szoroson Ázsia és Amerika között, amelyet kihasználva legkésőbb nagyjából 15 ezer éve az első emberek a befagyott tengeren átgyalogolva eljutottak Észak-Amerikába, s megkezdődött annak a kontinensnek is a meghódítása.
Tömören összefoglalva így tanítják az iskolában azt, hogy miként jutottak el a modern ember ősei Amerikába.
Ezt a hosszú ideje elfogadott régészeti-történelmi konszenzust borította fel most egy amerikai régészcsoport, amely egy dél-kaliforniai ásatásra hivatkozva kijelentette: az ember jóval előbb, a ma ismert és elfogadott elméletekhez képest több mint százezer évvel korábban megjelent a kontinensen.
A meghökkentő bejelentésüket egy 1992-ben, tehát immár huszonöt éve egy autópálya-építés előtt feltárt lelőhely csontanyagának kormeghatározására alapozták. A tekintélyes tudományos szaklap, a Nature hasábjain ismertetett eredményeik szerint a San Diego mellett található, az amerikai masztodonról (Mammut americanum) elnevezett Cerutti Mastodon depóból előkerült, 130 ezer évesre keltezett csontok emberi megmunkálás nyomait mutatják.
Mindez pedig szerintük azt jelenti, az ember legalább ilyen régóta jelen van Amerikában.
– A mamutcombcsontokon kőeszközök – kőbalta és kőüllő – nyomai látszanak, amiket szintén találtunk a helyszínen – magyarázta a BBC-nek a kutatás egyik vezetője, Thomas Deméré, a San Diegó-i Természetrajzi Múzeum paleontológusa. Ezt kiegészítve, a Dél-dakotai Amerikai Pattintott Kőkorszak Kutató Intézet társigazgatója, Steve Holen kifejtette, ugyan arra nincs elég bizonyíték, hogy egy mamutvadászatról vagy épp egy elejtett állatot feldolgozó alkalmi „hentesüzemről” beszéljenek, de az jól kimutatható, a kőeszközökkel nagyobb darabokat szakítottak le a combcsontról valószínűleg azért, hogy azokból különféle használati eszközöket készítsenek, egyúttal a csontvelőt is kinyerhették, amit meg megettek.
A szakemberek azt is elmondták, hogy igazolják feltevéseiket, a feltárás után rekonstruálták a körülményeket, és ugyanolyan eszközökkel saját bevallásuk szerint sikerült ugyanúgy megmunkálniuk elefántcsontot.
A kutatócsoport megállapításaira nem egy régész reagált kétkedve. Több kutató annak ellenére nem tartja meggyőzőnek a következtetéseket, hogy azok komoly súlyt kaptak azzal, hogy a Nature is leközölte.
A texasi A&M Egyetem kutatója, Michael Waters professzor egyenesen provokatívnak nevezte a publikációt. Mint mondja, ahhoz, hogy pontosan lehessen belőni az adott leletek korát, geológiai szempontból alaposan ismerni kellene a térséget, ám mivel a régészeti munkák kizárólag egy kis autópálya-szakaszra összpontosítottak (és például az állatcsontok és kövek mellett emberi csontokat nem is találtak), így kizárólag abból nem lehet ilyen nagy ívű megállapításokat tenni.
A legfontosabb kérdés a csontok és a helyben talált kövek viszonya egymáshoz, bizonyítani kell ugyanis a kapcsolatot a két anyagtípus között, így lehet elkezdeni azt is vizsgálni, ezek alapján kimutatható-e az emberi tevékenység. „Ahhoz, hogy az ember ilyen korai jelenlétét Amerikában igazoljuk, bizonyítsuk, egyértelmű és minden kétséget kizáróan azonosítható kőtárgyakkal kell azt alátámasztanunk. Azonban ezen a lelőhelyen nem látok sziklaszilárd bizonyítékot arra, hogy a kő- és csontanyag összefüggene egymással, azaz a mamutmaradványokat emberi kéz alakította volna ki Úgy vélem, ez inkább csak egy paleontológiai szempontból érdekes helyszín” – állítja Tom Dillehay is. A Nashville-i Vanderbilt Egyetem professzora szerint a bemutatott bizonyítékok nem elfogadhatóak.
Kormeghatározás
A modern régészet számára számtalan kormeghatározási eljárás ismert, amelyek közül a Willard Libby által kidolgozott és elsőként 1949-ben publikált radiokarbonos keltezés a legismertebb. A szén 14-es izotópjának (C14) bomlására épülő módszerrel azonban csak az utolsó 50 ezer évet lehet vizsgálni, régebbi leletek keltezéséhez más módszerek kellenek. A kérdéses lelőhelyet ezért egy másik, az úgynevezett uránium-tórium kormeghatározással vizsgálták meg. Az ugyancsak radioaktív tórium bomlásának mérésén alapuló módszerrel 10 ezer és 500 ezer év közötti időszakot képesek meghatározni. A Cerutti Mastodon lelőhelyét kutató tudósok ez alapján jutottak a 130 ezer éves eredményre, ám csak a csontok korát mérték így.
A dallasi Déli Metodista Egyetem professzora, David Meltzer is arról beszélt, a csontok törését és a kövek ilyen formáját a természet is kialakíthatta, így ő sem látja bizonyítottnak azt, hogy ez emberi kéz munkája lenne.
A kaliforniai Berkeley Egyetem geokronológiai központjának szénizotópos kormeghatározással foglalkozó szakértője, Warren Sharp furcsának találja, hogy a kutatók az uránium-tórium eljárást használták, ugyanis azzal nem olyan szerves anyagokat, mint a csont, hanem például szervetlen tavi, barlangi üledékeket, illetve korallok korát szokták meghatározni. Mindezek ellenére Sharp szerint a régészek nagyon körültekintő és alapos munkát végeztek, minden mintájuk azonos eredményt mutat.
A kritikusok szerint azonban ahhoz, hogy bizonyítani lehessen az elméletet, sokkal több lelőhelyre és leletre lenne szükség, egy ilyen elszigetelt, kis helyszín vizsgálata alapján nem lehet százszázalékosan igazolni a felvetést.
A londoni természetrajzi múzeum kutatója, Chris Stringer ráadásul azt mondja, még ha ki is derülne, hogy mindez igaz, és Amerikát mondjuk a Neander-völgyiek vették először birtokukba, jelenleg – a meglévő leletanyag alapján – az sem feltétlenül változtatna meg mindent azzal kapcsolatban, amit a kontinens benépesítéséről eddig tudtunk.
