Néhány csontlelet átírhatja Amerika történelmét

Egy új régészeti szakcikk miatt parázs vita alakult ki arról, mikor érkeztek a kontinensre az első emberek.

A kutatócsoport megállapításaira nem egy régész reagált kétkedve. Több kutató annak ellenére nem tartja meggyőzőnek a következtetéseket, hogy azok komoly súlyt kaptak azzal, hogy a Nature is leközölte.

A texasi A&M Egyetem kutatója, Michael Waters professzor egyenesen provokatívnak nevezte a publikációt. Mint mondja, ahhoz, hogy pontosan lehessen belőni az adott leletek korát, geológiai szempontból alaposan ismerni kellene a térséget, ám mivel a régészeti munkák kizárólag egy kis autópálya-szakaszra összpontosítottak (és például az állatcsontok és kövek mellett emberi csontokat nem is találtak), így kizárólag abból nem lehet ilyen nagy ívű megállapításokat tenni.

A legfontosabb kérdés a csontok és a helyben talált kövek viszonya egymáshoz, bizonyítani kell ugyanis a kapcsolatot a két anyagtípus között, így lehet elkezdeni azt is vizsgálni, ezek alapján kimutatható-e az emberi tevékenység. „Ahhoz, hogy az ember ilyen korai jelenlétét Amerikában igazoljuk, bizonyítsuk, egyértelmű és minden kétséget kizáróan azonosítható kőtárgyakkal kell azt alátámasztanunk. Azonban ezen a lelőhelyen nem látok sziklaszilárd bizonyítékot arra, hogy a kő- és csontanyag összefüggene egymással, azaz a mamutmaradványokat emberi kéz alakította volna ki Úgy vélem, ez inkább csak egy paleontológiai szempontból érdekes helyszín” – állítja Tom Dillehay is. A Nashville-i Vanderbilt Egyetem professzora szerint a bemutatott bizonyítékok nem elfogadhatóak.

Kormeghatározás

A modern régészet számára számtalan kormeghatározási eljárás ismert, amelyek közül a Willard Libby által kidolgozott és elsőként 1949-ben publikált radiokarbonos keltezés a legismertebb. A szén 14-es izotópjának (C14) bomlására épülő módszerrel azonban csak az utolsó 50 ezer évet lehet vizsgálni, régebbi leletek keltezéséhez más módszerek kellenek. A kérdéses lelőhelyet ezért egy másik, az úgynevezett uránium-tórium kormeghatározással vizsgálták meg. Az ugyancsak radioaktív tórium bomlásának mérésén alapuló módszerrel 10 ezer és 500 ezer év közötti időszakot képesek meghatározni. A Cerutti Mastodon lelőhelyét kutató tudósok ez alapján jutottak a 130 ezer éves eredményre, ám csak a csontok korát mérték így.

A dallasi Déli Metodista Egyetem professzora, David Meltzer is arról beszélt, a csontok törését és a kövek ilyen formáját a természet is kialakíthatta, így ő sem látja bizonyítottnak azt, hogy ez emberi kéz munkája lenne.

A kaliforniai Berkeley Egyetem geokronológiai központjának szénizotópos kormeghatározással foglalkozó szakértője, Warren Sharp furcsának találja, hogy a kutatók az uránium-tórium eljárást használták, ugyanis azzal nem olyan szerves anyagokat, mint a csont, hanem például szervetlen tavi, barlangi üledékeket, illetve korallok korát szokták meghatározni. Mindezek ellenére Sharp szerint a régészek nagyon körültekintő és alapos munkát végeztek, minden mintájuk azonos eredményt mutat.

A kritikusok szerint azonban ahhoz, hogy bizonyítani lehessen az elméletet, sokkal több lelőhelyre és leletre lenne szükség, egy ilyen elszigetelt, kis helyszín vizsgálata alapján nem lehet százszázalékosan igazolni a felvetést.

A londoni természetrajzi múzeum kutatója, Chris Stringer ráadásul azt mondja, még ha ki is derülne, hogy mindez igaz, és Amerikát mondjuk a Neander-völgyiek vették először birtokukba, jelenleg – a meglévő leletanyag alapján – az sem feltétlenül változtatna meg mindent azzal kapcsolatban, amit a kontinens benépesítéséről eddig tudtunk.