Vezér a vetésben, avagy ki lőtte a híres Rákosi-fotót?

Hogyan került Rákosi Mátyás a búzamezőbe, és hogy kerül a képbe Schobert Norbi? Egy felvétel története.

Pethő Tibor
2017. 05. 13. 14:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rákosi elvtárs, népünk nagy fia és egyben vezére – azon kevesek közé tartozott, akinek egyszerre sikerült mindkettőt abszolválnia – atyai tekintettel, némi aggodalommal nézi a gabonatermést: nem támad-e a feketerozsda vagy a lisztharmat? Merthogy az imperialisták által hazánk földjére hullajtott kolorádóbogárnak nem fáj a foga sem a rozsra, sem a búzára, azt maga is sejtette. Bár az élősködővel kevés tapasztalata volt a hazai mezőgazdaságnak, annyit tudni lehetett már, hogy leginkább a burgonyára veszélyes.

A kolorádóbogarak első példányai egyébként éppen azon az 1947-es nyáron jelentek meg Magyarországon, amikor a híres felvétel készült. A fotózás körülményeiről, amint a kép közkinccsé vált, meglehetős gyorsasággal születtek legendák a nép ajkán. A legismertebb – jóllehet azóta milliószor megcáfolták –, hogy a nagy ember úgymond csupán dolgát végezni ugrott ki a páncélozott ZISZ-ből (a benzinzabáló szovjet autócsoda nevének feloldása: Zavod Imenyi Sztalina), s visszafelé kapta lencsevégre az élelmes fényképész. A „dolgát végző Rákosi” egyébként kedves, a főtitkár emberi oldalára rávilágító motívuma persze másutt is feltűnik. Az ötvenes években gyakran vetítették az 1919-es Vörös riport-film néhány kockáját, amelyen – megint csak a legenda szerint – az akkor éppen népbiztos Rákosi elvtárs egy bokor mögül előlépve tart szemlét az északi frontról visszatérő csapatok felett. A híradót megnézve mondhatom, lehet valami alapja a vélekedésnek: bokor ugyan nincs a felvételen, a vonuló csapatok mellé, jobbról egészen váratlanul, valahonnan a mezőről megérkezik egy bőrkabátos, alacsony férfiú, akiben, mikor közelebb ér, magát a fiatal, enyhén kopaszodó Rákosit fedezhetjük fel.

A két rusztikus tartalmú pillanatot a népek valószínűleg összekötötték magukban, innen ered hát a nagy sztori, amelyet 2011-ben a közismert tornaguru, Schobert Norbi is felelevenített, szavai miatt pedig kisvártatva a bíróságon kötött ki. Schobert az egyik kereskedelmi televízió stúdiójában keresetlen szavakkal kezdett a tények feltárásába. „Elmondom a történetét a kedves nézőknek. Rákosi elvtárs kiment hugyozni a búzamezőre, és apám meg azzal szívatta, hogy kattintgatta rá a képeket. Ő is olyan hülye volt, mint én.”

A történet első hallásra is valószerűtlen, ráadásul felmerülhet a kérdés, miért éppen a világosító – vagyis jelen esetben az éppen tizenhét éves, nem sokkal korábban az MTI-hez került Bauer Sándor, Schobert apja – kattintgatna a masinával, amikor nem is az a feladata. Ezt feszegette többek között Bass Gábor is, aki nemrégiben levélben fordult szerkesztőségünkhöz, hogy miért nem írjuk ki a Rákosi születésének 125. évfordulóján megjelent cikket illusztráló fotó alá, hogy ki is valójában a fényképész. Ő ugyanis nem más, mint Bass Gábor édesapja, Bass Tibor (1909–1973), aki már a háború előtt – eredetileg optikus-műszerésznek tanult, később egyebek között Kassák Lajos Munka-köréhez is csatlakozott – kitűnt szociofotóival, internálása idején pedig a tábor hétköznapjait örökítette meg. 1945 után fotórovat-vezetőként dolgozott a Magyar Kommunista Párt filmvállalatánál, a Mafirtnél, majd a mélynyomású, a maga korában páratlan nyomdatechnikával dolgozó bulvárnapilap, a Magyar Nap, 1950-től pedig a Szabad Nép, illetve 1954-től a Szabad Föld fényképésze volt. Rákosi Mátyás protokollképeit is ő készítette.

A búzamezős felvétel a kommunista pártlap, a Szabad Nép mellékletének, a Szabad Képnek a címlapján látott először napvilágot. A fénykép mellett egyértelműen kivehető a „Fotó: Bass” felirat, amely akár el is dönthette volna a vitát. Mégsem ez történt. Bár az évekig húzódó plágiumperben a bíróság 2015 áprilisában jogerős döntésével Schoberttel szemben Basséknak adott igazat – érveiket erősítette, hogy a kép készítésének napján a fennmaradt iratok szerint éppen Bass Tibor volt szolgálatban –, néhány helyen máig Bauer szerepel „elkövetőként”. Nem sietett a pontosítással az MTI sem. A távirati iroda archívumában ugyanis szerző nélkül szerepel a fotó, ezért jelent meg nálunk is így. Mint egyik munkatársuktól megtudtam, sokszor kifejezetten nehéz a fényképész azonosítása, ezért az általános jelölés, mint jelen esetben: MTI-Mafirt-felvétel. Egy fotóművész pedig azt ajánlotta, a család forduljon igényével közvetlenül a nemzeti hírügynökséghez.

A képarchívum böngészésébe, hogy a tanulságokat leszűrhessem, gyorsan belevágtam; ennek köszönhetően némi kárpótlást szegény Schobertéknek is sikerült találni. A Rákosi szóra kiadott találatok között, szinte rögtön a búzamezős felvételt követően, feltűnt ugyanis Bauer Sándor neve. Ő lőtte ugyanis 1947. június 2-án Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes A magyar demokráciáért című könyvét dedikálja a könyvnapon című sorozatot valahol a Blaha Lujza téren, az azóta felrobbantott Nemzeti Színház egyik oldalfalánál.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.