Rákosi elvtárs, népünk nagy fia és egyben vezére – azon kevesek közé tartozott, akinek egyszerre sikerült mindkettőt abszolválnia – atyai tekintettel, némi aggodalommal nézi a gabonatermést: nem támad-e a feketerozsda vagy a lisztharmat? Merthogy az imperialisták által hazánk földjére hullajtott kolorádóbogárnak nem fáj a foga sem a rozsra, sem a búzára, azt maga is sejtette. Bár az élősködővel kevés tapasztalata volt a hazai mezőgazdaságnak, annyit tudni lehetett már, hogy leginkább a burgonyára veszélyes.
A kolorádóbogarak első példányai egyébként éppen azon az 1947-es nyáron jelentek meg Magyarországon, amikor a híres felvétel készült. A fotózás körülményeiről, amint a kép közkinccsé vált, meglehetős gyorsasággal születtek legendák a nép ajkán. A legismertebb – jóllehet azóta milliószor megcáfolták –, hogy a nagy ember úgymond csupán dolgát végezni ugrott ki a páncélozott ZISZ-ből (a benzinzabáló szovjet autócsoda nevének feloldása: Zavod Imenyi Sztalina), s visszafelé kapta lencsevégre az élelmes fényképész. A „dolgát végző Rákosi” egyébként kedves, a főtitkár emberi oldalára rávilágító motívuma persze másutt is feltűnik. Az ötvenes években gyakran vetítették az 1919-es Vörös riport-film néhány kockáját, amelyen – megint csak a legenda szerint – az akkor éppen népbiztos Rákosi elvtárs egy bokor mögül előlépve tart szemlét az északi frontról visszatérő csapatok felett. A híradót megnézve mondhatom, lehet valami alapja a vélekedésnek: bokor ugyan nincs a felvételen, a vonuló csapatok mellé, jobbról egészen váratlanul, valahonnan a mezőről megérkezik egy bőrkabátos, alacsony férfiú, akiben, mikor közelebb ér, magát a fiatal, enyhén kopaszodó Rákosit fedezhetjük fel.
A két rusztikus tartalmú pillanatot a népek valószínűleg összekötötték magukban, innen ered hát a nagy sztori, amelyet 2011-ben a közismert tornaguru, Schobert Norbi is felelevenített, szavai miatt pedig kisvártatva a bíróságon kötött ki. Schobert az egyik kereskedelmi televízió stúdiójában keresetlen szavakkal kezdett a tények feltárásába. „Elmondom a történetét a kedves nézőknek. Rákosi elvtárs kiment hugyozni a búzamezőre, és apám meg azzal szívatta, hogy kattintgatta rá a képeket. Ő is olyan hülye volt, mint én.”
A történet első hallásra is valószerűtlen, ráadásul felmerülhet a kérdés, miért éppen a világosító – vagyis jelen esetben az éppen tizenhét éves, nem sokkal korábban az MTI-hez került Bauer Sándor, Schobert apja – kattintgatna a masinával, amikor nem is az a feladata. Ezt feszegette többek között Bass Gábor is, aki nemrégiben levélben fordult szerkesztőségünkhöz, hogy miért nem írjuk ki a Rákosi születésének 125. évfordulóján megjelent cikket illusztráló fotó alá, hogy ki is valójában a fényképész. Ő ugyanis nem más, mint Bass Gábor édesapja, Bass Tibor (1909–1973), aki már a háború előtt – eredetileg optikus-műszerésznek tanult, később egyebek között Kassák Lajos Munka-köréhez is csatlakozott – kitűnt szociofotóival, internálása idején pedig a tábor hétköznapjait örökítette meg. 1945 után fotórovat-vezetőként dolgozott a Magyar Kommunista Párt filmvállalatánál, a Mafirtnél, majd a mélynyomású, a maga korában páratlan nyomdatechnikával dolgozó bulvárnapilap, a Magyar Nap, 1950-től pedig a Szabad Nép, illetve 1954-től a Szabad Föld fényképésze volt. Rákosi Mátyás protokollképeit is ő készítette.
A búzamezős felvétel a kommunista pártlap, a Szabad Nép mellékletének, a Szabad Képnek a címlapján látott először napvilágot. A fénykép mellett egyértelműen kivehető a „Fotó: Bass” felirat, amely akár el is dönthette volna a vitát. Mégsem ez történt. Bár az évekig húzódó plágiumperben a bíróság 2015 áprilisában jogerős döntésével Schoberttel szemben Basséknak adott igazat – érveiket erősítette, hogy a kép készítésének napján a fennmaradt iratok szerint éppen Bass Tibor volt szolgálatban –, néhány helyen máig Bauer szerepel „elkövetőként”. Nem sietett a pontosítással az MTI sem. A távirati iroda archívumában ugyanis szerző nélkül szerepel a fotó, ezért jelent meg nálunk is így. Mint egyik munkatársuktól megtudtam, sokszor kifejezetten nehéz a fényképész azonosítása, ezért az általános jelölés, mint jelen esetben: MTI-Mafirt-felvétel. Egy fotóművész pedig azt ajánlotta, a család forduljon igényével közvetlenül a nemzeti hírügynökséghez.
A képarchívum böngészésébe, hogy a tanulságokat leszűrhessem, gyorsan belevágtam; ennek köszönhetően némi kárpótlást szegény Schobertéknek is sikerült találni. A Rákosi szóra kiadott találatok között, szinte rögtön a búzamezős felvételt követően, feltűnt ugyanis Bauer Sándor neve. Ő lőtte ugyanis 1947. június 2-án Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes A magyar demokráciáért című könyvét dedikálja a könyvnapon című sorozatot valahol a Blaha Lujza téren, az azóta felrobbantott Nemzeti Színház egyik oldalfalánál.
