Június 5.
Hajnalban az izraeli légierő először az egyiptomi, majd a jordániai, szíriai és iraki katonai repülőtereket bombázza, és a földön megsemmisíti az arab gépek háromnegyedét. Ezzel megteremti légi fölényét a következő napokra.
Íme a repülőterek ellen indított izraeli légicsapások a pilótafülkéből nézve az izraeli légierő korabeli felvételein:
Az izraeli szárazföldi haderő behatol a Sínai-félszigetre, és támadást intéz az egyiptomi csapatok ellen.
A jordán hadsereg Nyugat-Jeruzsálemet és más izraeli városokat kezdi támadni tüzérségével.
Június 6.
Súlyos összecsapások az izraeli és a jordán erők között Jeruzsálemben és Ciszjordániában.
Június 7.
Izrael elfoglalja Jeruzsálem óvárosát a szent helyekkel együtt.
Június 8.
Délen az izraeli szárazföldi csapatok elérik a Szuezi-csatornát, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Sínai-félszigetet elfoglalják Egyiptomtól.
Izrael elfoglalja Ciszjordániát. 300 000 palesztin menekül Jordániába.
Június 9.
Északon az izraeli erők benyomulnak a Golán-fennsíkra, amelyet majdnem teljesen elfoglalnak Szíriától.
Június 10.
Izrael további területeket foglal a Golán-fennsíkon. Tűzszünetet jelentenek be, amely egyben a háború végét is jelenti.
A háború legfontosabb, máig tartó öröksége, hogy Izrael megszálló országgá vált (a palesztin területeken). Jeruzsálem, Ciszjordánia és a Gázai-övezet kérdése, valamint a környező országokat politikailag is destabilizáló palesztin menekültáradat, a megszállt területeken épülő zsidó telepek azóta is feszítik a térséget. Így a hatnapos háború teremtette meg tulajdonképpen azt a status quót, amelyet – bár sok tekintetben jelentős politikai fejleményekkel járt (pl. a Sínai-félszigetet is újra birtokba vehette Egyiptom), érdemben az 1973-as arab–izraeli háború sem változtatott meg.
