„A hivatalos magyar történelemtudomány – különösen az elmúlt negyedszázados korszak folyamán – egészen durván és leplezetlenül, egészen közvetlenül és kézzelfoghatóan kiszolgálta a fejlődéssel egyre nyíltabban szembehelyezkedő, a magyar nemzet széles tömegeivel lassan minden kapcsolatát elveszítő magyar uralkodó osztályokat” – mondta vádbeszédnek is beillő elnöki székfoglalójában a Történelmi Társulat 1949. március 27-ei ülésén a Moszkvából a háború után hazatért Andics Erzsébet. Megvetően azt is hozzátette, hogy „a hivatalos magyar történetírás mindmáig alapvetően feudális és klerikális történetírás volt, amely nem ismerte el még a polgári történetírás alapvető tételeit sem”. Ezek után idő kérdése volt csupán, hogy kezdetét vegye a szakmát érintő példátlan méretű tisztogatás.
Andics Erzsébet, a történésztársadalom sztálinista diktátora ezelőtt 115 esztendeje, 1902. június 22-én született Budapesten, Andics Dávid szakács gyermekeként. Már 16 évesen, 1918 novemberében csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Életrajza innentől sablonosnak is tekinthető, hasonló utat járt be, mint számos párttársa. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, ahol az egyetemen történelmet tanult, ám illegális munkára hazaküldték, lebukott, 15 évi fegyházat kapott. A magyar–szovjet fogolycsere-egyezmény értelmében – hogy a hadifoglyok hazajöhessenek, a Horthy-rendszer szabadon bocsátotta az elítélt kommunista vezetőket – Moszkvába távozhatott, ahol komoly történészi karriert futott be. A tisztogatásokat férjével, Berei Andorral együtt szerencsésen megúszta, igaz, sógorát, a pártfunkcionárius-író Karikás Frigyest – a Svejk egyik fordítóját – miután a magyar börtönből szabadulva a Szovjetunióba emigrált, horthysta ellenforradalmár kémként 1938-ban az NKVD butovói titkos bázisán kivégezték.
A kommunista hatalomátvétel előestéjén Andicsra Mód Aladárral, Nemes Dezsővel együtt új feladat hárult: a párt öklének szerepét kellett eljátszaniuk a történésztársadalomban. Segédcsapatuk pályakezdő ifjú kommunista történészekből állt, akik közül később többen valóban jó szakemberek lettek. Hanák Péter, Vigh Károly, Spira György, Pach Zsigmond Pál kezdetben lelkesen közreműködtek a polgári tudósok – Hajnal István, Kosáry Domokos, Benda Kálmán, Váczy Péter – partvonalra szorításában, likvidálásában. Ennek egyik első lépéseként Andics a Történelmi Társulat megbuktatott elnöke, Eckhardt Ferenc helyébe lépett, ekkor hangzott el az ominózus székfoglaló is. Kosáry Domokos még fél esztendőn át megőrizhette alelnöki pozícióját, ám 1949 októberében egy autodaféra emlékeztető felolvasóülésén – Andics Erzsébet és Sólyom László altábornagy közreműködésével, korábbi munkájára hivatkozva – Görgey ürügyén „kinyírták”.A szovjet csapatok nyomában a moszkvai emigrációval hazatérve – Pécsett képviselőnek is megválasztották, mandátumát 1957-ig megőrizte, amikor is Kádárék megfosztották tőle – folytatta tudományos pályáját: tanított a gazdaságtudományi egyetemen és a pártfőiskolán. Közben Vera lányuk a szülők húzódozása ellenére hozzáment a kusnarenkovói pártiskolán megismert, hamarosan ÁVH-alezredessé avanzsáló Farkas Vladimirhez. (Utóbb az államvédelem összes bűnéért Péter Gáborral együtt őt tették meg bűnbaknak. Hab a tortán, hogy anyósa konspiratív szerepet vállalt 1956. októberi meglepetésszerű letartóztatásában. Igaz, korábban közbenjárt érte Rákosinál.)