A brit uralkodói család tagjai, felmenői ezernyi más szállal is kötődnek a kontinentális Európához, elég csak arra gondolni, hogy a brit házat száztíz éve még Szász–Coburg–Gotha-háznak hívták. A névcsere merőben politikai elhatározásból és elhatárolódásból történt 1917-ben, amikor V. György ilyen módon is szakítani próbált az első világháborúban a másik oldalon álló Németországgal. A július 19-én kelt rendelet megtiltotta a királyi család összes tagjának a német előtagok és nevek viselését, és a Windsor használatát írta elő. A korabeli Punch szatirikus magazin is seprűvel a kezében ábrázolta őt, amint Made in Germany feliratú hercegi koronákat söpör kifelé.
Magát a történelmet azonban ő sem tudta kisöpörni, mindenki előtt világos volt, hogy a brit fiúhercegek általában német nyelvterületről választanak maguknak párt, és hogy az 1837-től 1901-ig uralkodó Viktória királynő háromnegyed részben németnek mondhatta magát, mivel anyja Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnő, nagyanyja pedig Sarolta mecklenburg–strelitzi hercegnő volt. Ami még nagyobb „szégyen” volt száz éve, hogy Viktória királynő unokája az országát háborúba vezető II. Vilmos német császár volt. Némi mentség: II. Erzsébet a dán és görög felmenőkkel bíró Fülöp herceget választotta férjül.
A királynő születésnapi eseményein – mint minden évben – mindezektől függetlenül rengeteg német arisztokrata jelenik meg. A koccintást azonban csak egy hónap választja el a névváltás századik évfordulójától, ám nem valószínű, hogy pont Erzsébet születésnapján emlegetné valaki a kínos történelmi fordulatot.
A Romanovok sem oroszok
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!