Száz éve vetették be először a gyilkos mustárgázt

Hiába tiltják a nemzetközi egyezmények, azóta is időről időre használnak tömegpusztító fegyvereket.

Az 1915-ös klórtámadást személyesen felügyelte a feltaláló vegyész, Fritz Haber. (Haber felesége, miután megtudta, mire használja férje a tudását, öngyilkos lett.) A britek Charles Howard Foulkes királyi hadmérnök vezetésével 5500 tartály klórgázzal készültek az ellencsapásra, amely a nagy előkészítés ellenére kudarcot vallott, ugyanis a szél visszafújta a vegyi anyagot a britekre. A németekkel ellentétben utóbb jóval tökéletesebb eljárást fejlesztettek ki a méreg célba juttatására. A feltalálójáról F. H. Livens századosról elnevezett egyméteres, földbe ásott fém vetőcső tartalmát a 14 kilós gáztartályt elektromos szikra segítségével indították. Az egykori szemtanú szerint amikor működésbe lépett, „tompa, vörös izzás futott végig a fronton, ameddig a szem ellátott, kissé megremegett a föld, és 2340 alattomos tartály repült az égbe, esetlenül pörögve röptükben, néha egymásnak ütközve. Húsz másodperccel később tömegével zuhantak a német állásokra, s röviddel ezután apró robbanások nyitották fel az acéltartályokat, ötven tonna folyékony foszgént szórva szét sötét felhőként. Livens, aki az össztüzet repülőgépről figyelte, megjegyezte, hogy a felhő olyan sűrű volt, hogy egészen Vimy és Bailleu falvakig látható volt.”

(Hogy mi az a foszgén, amivel a Livens-vetőcsöveket megtöltötték? Német találmány, a már említett Fritz Haber nevéhez kapcsolódik. Alattomos fegyver, ha nem a legalattomosabb. Belégzésekor irritálja a torkot, majd a tünetek akár napokra is elmúlhatnak. Amikor ismét megjelennek, hatalmas kínok között végeznek az áldozattal: a tüdő szövetei felbomlanak, amelyet vakulás, égető bőrfájdalmak kísérnek a halál beálltáig.)

Az újabb és újabb nemzetközi tilalmak ellenére – elegendő csupán az 1923-as genfi és az 1993-as átfogó Vegyifegyver-tiltalmi Egyezményre gondolnunk – e fegyverek bevetése máig kis túlzással szinte mindennapi jelenség. Csak a szíriai polgárháborúban bevetett vegyi anyagok 2011 óta mintegy félmillió ember halálát okozták. (Az Aszad-rezsim 2012-ben elismerte, hogy rendelkezik vegyi fegyverekkel, a bejelentésnek azonban igazán komoly következménye nem lett. A támadások elkövetőire nem sikerült egyértelműen rábizonyítani felelősségüket.)

Szíria készleten tartott mérgei között kiemelt szerepet játszik az éppen száz esztendeje először eredményesen bevetett, feltehetően legnagyobb mennyiségben rendelkezésükre álló mustárgáz. A szintén felhasznált cseppfolyós tabunt 1936-ban fedezte fel Gerhard Schrader. Hatására leáll a légzés és az emésztés, majd rövidesen a szívműködés is. Eddig leginkább az iraki–iráni háborúban vetették be a nyolcvanas években. A tabun rokona a szarin – ezzel szintén rendelkezik Szíria –, amely nem halálos mennyiségű adagban is komoly idegkárosodást okozhat. (Nyáladzás, hányás, izomrángás szerepel a tünetek között, súlyosabb esetben pedig ájulás és fulladás.) 2013. augusztus 21-én szinte bizonyosan szaringázt vetettek be civilek ellen Damaszkuszban, a halálos áldozatok száma meghaladta az ezret, de idén április 4-én is ezt használták katonák ellen Idlíb tartományban.

A negyedik, talán a legveszélyesebb méreg a VX harci gáz. Lassan párolgó borostyánszínű folyadék, ha az ellenszérumot rögtön beadják, tünetei semlegesíthetőek. Ha a légutakba bekerül, a halál szinte bizonyos. Legutoljára – jelenlegi ismereteink szerint legalábbis – 2015. augusztus 21-én vetette be az Iszlám Állam az Aleppó tartománybeli Mareában.