A viking elbeszélő prózában, a főleg Izlandon elterjedt sagákban olvashatunk arról, hogy a derék északi hajósok bizony már ötszáz évvel Kolumbusz előtt, Grönland érintésével eljutottak Észak-Amerikába is. A hihetetlennek tűnő, ám talán épp ezért is roppant népszerű történet aztán az 1960-as években vált régészeti valósággá, amikor is két norvég archeológus, Helge Ingstad és Anne Stine Ingstad sikeresen beazonosította és fel is tárta az első vikingtelepet Észak-Amerikában. Ez volt az új-fundlandi L’Anse aux Meadows, ahol egy amúgy őslakos telep mellett nyolc viking épületet tártak fel, amelyekben korabeli skandináv használati tárgyak, így kőből készült olajmécses, köszörűkő, bronzszeg, csont varrótű, csavarorsó került elő, és egy vasmegmunkáló műhelyt is találtak. A lelőhelyet pedig szénizotópos kormeghatározás segítségével 990 és 1050 közé keltezték.
Most úgy tűnik, sikerült beazonosítani a második ilyen középkori vikingtelepet, a sagákban csak Hópként hivatkozott területet New Brunswick keleti partjainál, a Miramichi–Chaleur-öböl térségében – jelentette a Live Science tudományos blog. A főleg 930–1030 között keletkezett, szájhagyomány útján terjedő, majd többségében 1190–1320 között írásban is lejegyzett történetekben Hóp mint vadszőlőben bővelkedő, lazacban gazdag terület jelenik meg, ahol a helyiek állati irha felhasználásával készítették kenuikat. A vikingek egyébként épp a vadszőlő miatt hívták Észak-Amerikát – a sagáikban – a „bor földjének”, azaz „Vinlandnek”.
A kanadai nemzeti örökséget védő hivatal, a Parks Canada régésze, Birgitta Wallace szerint a térség pontosan megfelel a sagákban leírtaknak, ráadásul Hóp nem egy konkrét település neve volt, hanem egy régióé, ahol időszakos, nyári telepeket hoztak csak létre, így, hasonlóan az ideiglenes ókori római katonai menettáborokhoz, nehéz a konkrét nyomokra bukkanni, bár nem lehetetlen, mivel menettáborból is többet be tudtak már azonosítani.
Wallace szerint a két térség közötti kapcsolatot erősíti, hogy a L’Anse aux Meadows ásatásain olyan amerikai vajdióból készült leletek kerültek ott elő, amely fafajta New Brunswickban őshonos. Ahogy a szintén innen származó fehér kőris, bükkfa, kanadai hemlokfenyő és fehér szil is kimutatható L’Anse aux Meadowsban. Ráadásul a helyi őslakos népcsoport, a Mi’kmaq állati bőr és irha felhasználásával készített kenukat, s a múlt századi túlhalászás előtt lazachalászatból élt, amit az is bizonyít, hogy a lazac kiemelt szerepet játszott a helyiek spirituális életében, ugyanis azt totemállatként tisztelték.
S hogy miért nincsenek emberi maradványok arrafelé? Az amerikai Newsweek által is idézett régész szerint azért, mert a nyáron élelemgyűjtés és fakitermelés céljából használt (évről évre váltogatott) táborhelyekről a halottaikat a vikingek visszaszállították Grönlandra, hogy ott adjanak nekik végtisztességet. Wallace – aki megfigyeléseiről nemrég szakpublikációt is írt a kéthavonta megjelenő Canada’s History című nyomtatott szaklapban – ugyanakkor reméli, intenzív terepbejárással a környéken is előkerül majd olyan tárgyi lelet, amely bizonyítja a vikingek ottani jelenlétét.
