A zenekar 1965. április 8-án mutatkozott be Budapesten, az Istvánmezei úti sportcsarnokban – egyes források szerint már 1963-ban fölléptek Szombathelyen, de ezt Bryan cáfolta –, lelkes közönség előtt, amely órákat állt sorba a jegyekért. A korabeli magyar ifjúság ki volt éhezve az efféle produkciókra, vagyis arra, hogy élőben is hallhassa azt a fajta zenét, amelyet leginkább a Radio Luxembourg, illetve a Szabad Európa Rádió adásaiból ismert. Kellő óvatossággal és persze nem teljes mellszélességgel és összhangban, de azért a szocialista országok is kezdték nyitogatni kapuikat a rock and roll előtt: miközben már bontogatták szárnyaikat a hazai zenekarok is, Varsóban 1965-ben föllépett az Animals, 1967-ben a Rolling Stones, nálunk pedig a Stovepipe No. 4 hozta lázba a fiatalokat. Utóbbiak utolsó magyarországi, április 18-án, vasárnap délelőtt fél tizenegykor a Kisstadionban, esőben megrendezett fellépésükről fennmaradt egy rövid némafilm is, ahol ugyanolyan sikoltozó, tomboló közönséget látni – tányérsapkás rendőrök szigorú felügyelete mellett –, mint a Beatles és társai korabeli nyugati koncertjein. (A felvételt Totya, azaz Tóthpál István készítette, a híres-hírhedt Kalef galeriból, és láthatók rajta a közönség soraiban a galeri tagjai is. A csapat onnan kapta nevét, hogy rendszerint a Moszkva téren gyülekeztek, ám a teret még véletlenül se Moszkvaként, hanem – Széll Kálmán után – Kalefként emlegették, ezzel is kifejezve rendszerellenességüket.)
A Stovepipe No. 4 „hivatalosan is” jó kritikákat kapott. „A fiatal angol zenészek egész estét betöltő műsorukban az új tánczenestílus színvonalas tolmácsolásával szórakoztatták a nagyszámú közönséget” – írta például a Népszava 1965. április 10-én.
