Vekerdy: Az oktatási rendszer csődje közelít

Vekerdy Tamás szerint az oktatási rendszer és a demokrácia csődje közelít.

– Most úgy tűnik, lesznek változások
– A múltkoriban láttam a tévében, hogy megkérdezték Hoffmann Rózsát a Klik körüli balhékról. Közölte, hogy ő már az elején megmondta, hogy ez így nem fog működni, hiszen nem lehet négyezer vagy még több intézményt egy helyről irányítani. Ezután bevágták, amit korábban mondott. Ott azt hangsúlyozta, hogy aki a Klikket kritizálja, támadja, az sanda politikai szándékból teszi, mert nyilvánvaló, hogy ez egy sikertörténet. A miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai tökéletesen összefoglalták a problémákat a mozgalmat generáló nyílt levelükben.

– Lázár János leszögezte, hogy a tanárok a Klik alkalmazottai. „Ha valaki dolgozik egy gyárban, akkor nem érdekel senkit, hogy azt szereti vagy nem szereti. Mindez nem jelenti azt, hogy a Klik hibátlan lenne, de az nem lehet, hogy a farok csóválja a kutyát”
– Ez az autoriter állam tipikus válasza. Magyarország – ahogy Illyés Gyula is írta – az urak és cselédek országa. Itt az emberek silányabb része felfelé cseléd, hajbókol, lefelé viszont úr. Tapossa azokat, akik alá vannak rendelve. Ez tragédia, hogy úgy mondjam, nemzeti szempontból. Azért nemzeti szempontból, mert az ilyen nemzet borzalmas kudarcokra van ítélve.

– Ön szerint a jelenlegi oktatásügy hol és milyen formában szorulna reformra?
– Minden ponton. Azt mondják, hogy azért kötelező az óvoda, hogy a hátrányos helyzetű bekerüljön időben. De késő, könyörgöm Az első három évben lényegében minden eldől. Mi volna jó? A „biztos kezdet gyerekházak”. Ezekből elkezdett kiépülni egy csomó 2007-től kezdve, de 2010-ben megszüntették az egészet. Sokan kiabáltak, köztük én is, hogy erre a hálózatra szükség van, így valami újra elindult. A gyerekházmozgalom nem kötelező, de csábító, meleg van, mesélnek, tea van, az anyával együtt jó becsábítani a gyerekeket. Menjünk tovább: egy elsős kisgyereknek 2-3 órát kellene az iskolában lennie. Házi feladatra még nincs szüksége, ha mégis muszáj, akkor maximum húsz percet kellene ilyesmivel töltenie. Rengeteg mozgásra viszont van! Nem tornaórára! Fogócska, bújócska, labdajáték, tehát szabad mozgások válnak a javukra úgy ortopédiailag, mint pszichológiailag. Erről fogalma sincs annak, aki bevezeti a mindennapos testnevelést, minden feltétel nélkül. Ezek a kisgyerekek ma nem 2-3 órát vannak az iskolában, hanem 6-8, ki tudja, hány órát. Elcsettintik ezt a szót, hogy egész napos iskola! Ilyen is van, de az nagyon drága. Itt csak egész nap az iskolában vannak Ez egész egyszerűen ugyanaz, amit már Rákosi Mátyás is kitalált. Volt napközi Rákosi előtt Magyarországon? Igen, a nyomorenyhítő akció részeként a gyerekek kilenc ezreléke járt napközibe. Rákosi viszont azt mondta, hogy ez így nem jó. Ha nincs is módunk arra, hogy mint a falanszterben, már kiskorában elvegyük a gyereket az anyjától, legalább egész nap legyen az iskolában. Az anyukája pedig legyen egész nap az üzemben. Alapvetően mindenki legyen egész nap valahol, ahol ellenőrizhetjük, kontrollálhatjuk. A tanár is legyen bent egész nap. Ez dilettáns és embertelen.

– Hogyan lenne jobb?
– A kevesebb több! Ezt az elvet alkalmazzák a kitűnő eredményeket elérő finn iskolarendszerben. Kevesebb óra, kevesebb tananyag, kevesebb gyerek jusson egy tanárra. Nagyszerűen működik, magyarul is megjelent erről egy könyv – Pokorni Zoltán előszavával.

– A magyar gyerekek eredményei egyre rosszabbak a nemzetközi felméréseken, tehát valamit tenni kell.
– Hoffmann Rózsa is gyakran mondta, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar gyerekek elfelejtettek olvasni. Az első ilyen felismeréssel az 1972-es UNESCO-vizsgálat után szembesült a magyar oktatásügy. A második Orbán-kormányt megelőző nyolc évben a magyar gyerekek értő olvasása Európában az utolsó ötödből az első ötödbe került. Bevezettek egy csomó változtatást – a lengyelek még többet vezettek be –, és javult is az iskolai eredményesség. Mi, akik nagyjából ismerjük a helyzetet, nem hittük el, hogy erről a szintről mindössze öt év alatt ennyit romolhat a magyar gyerekek teljesítménye. Azt gondoltuk, hogy ezt nem lehet ilyen rövid távon mérni. Pedig ez a helyzet. A tanárok lassan nem érnek rá tanítani, mert portfóliót írnak.

– A tankönyvekről mi a véleménye?
– Az idevonatkozó kutatások szerint a legrosszabb olvasókönyvek az Apáczai Kiadó termékei voltak. Azok lettek a kötelezőek, megvette őket az állam. De visszatérek az alapkérdésre: 2001-ben, amikor kiderült, hogy mi milyen rosszak vagyunk – még nem annyira rosszak, mint most –, azt mondták, hogy rossz a mérés. A németek szintén megdöbbentek, és másképp reagáltak. Ott minden tartománynak saját oktatási minisztériuma van, és szinte az összes oktatási miniszter azonnal repülőre ült, és rohant Helsinkibe, hogy megnézze, mitől ilyen jók a finnek. Az első kérdések egyike az volt: hogyan működik nálatok a tanfelügyelet? A válasz: nálunk nincs tanfelügyelet. Finnországban a tanár szabadfoglalkozású, ugyanúgy, mint az orvos, az ügyvéd vagy a tervezőmérnök. Nagyon nehéz tanárrá válni, tízszeres túljelentkezésből válogatnak a felvételin. Igen magas színvonalú a képzés, ezért aki képesítést szerzett, annak azt mondják az iskolában: most már úgy csináld, ahogy legjobb tudásod szerint jónak látod, hiszen te ehhez értesz. Finnországban is van alaptanterv, de az alaptantervhez a miniszter asszony ír egy levelet: kedves kolléga, nagyon kérem, hogy ezt a tantervet ne tartsa be! Szabja a mindenkori helyhez, időhöz és az egyes gyerekhez. Vagyis differenciáljon, ami a modern pedagógia alapszava. Nálunk mindennek az ellenkezője történik, és óriási az iskolák közötti különbség.

– Ebből mi következik?
– Például az, hogy nálunk az iskolázás minden évével nő a gyerekek magukkal hozott társadalmi különbsége. A normális országokban az iskolázás minden évével csökken. Nem nagy titok, hogy ha ez a különbség nő, az középtávon maga a nemzethalál, vagy nem is tudom, mit mondjak, hogy megértsék a helyzet súlyát.

– A rendszerbe épített egyenlőtlenségek révén lesznek, akik születési jogon boldogulnak, és olyanok, akik nem tudnak kitörni a saját kasztjukból
– Ilyesmi a következmény, csakhogy az emberiség mára rájött, hogyan kellene magát megmentenie mindattól, amit ez jelent.

– Nemrég ért véget a gimnáziumi felvételik időszaka. A felvételi tesztek idén nagyon nehezek voltak
– Honnan veszik azt a bődületes baromságot azok, akik így intézkednek, hogy a jó tesztírók lesznek sikeresek az életben? Albert Einsteint, a XX. század legokosabb emberének kikiáltott elméjét elvitte a nagybácsikája a poroszos német iskolából egy svájci magániskolába, mert ott bajok lettek volna vele. Thomas Mannt kidobták, soha nem érettségizett, és megjósolta az egyik tanára, hogy vagy az árokban, vagy az akasztófán fogja végezni. De említhetném Petőfit vagy József Attilát is. Igen, van egy világtrend is, amely fűti ezt a sok ostobaságot. De ma Magyarországon másról van szó.

– Miről?
– Hadd rugaszkodjam el kicsit a főtémától; én nagyon öreg vagyok, ezért régóta hallgatom már, hogy vége a nyugati demokráciáknak. Mindig volt autoriter állam, amelyik centralizált, és hihetetlenül hatékonynak tűnt egy ideig. Nézzük meg: Hitler elfoglalja egész Európát, kivéve Angliát és a semlegeseket. Sztálin meghódította a világ egyötödét. Közben ott tébláboltak körülöttük a szerencsétlen, mindig válsággal küzdő, folyamatosan összeegyeztethetetlennek tűnő érdekek között egyeztető nyugati demokráciák. Ezek a gyenge, nem centralizált demokráciák aztán megnyertek minden nagy világháborút, legyen az meleg vagy hideg.

– Ezt mivel magyarázza?
– Azzal, hogy a demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre. Az olyan kollektivista államok, ahol a hangzatos törekvések mögött a „kaparj, kurta, neked is jut” elv rejlik, tehát csalunk, lopunk, miközben eljátsszuk a közösségi embert, törvényszerűen alulmaradnak. Nem mindegy, hogy legyél, aki vagy, illetve legyél, akivé én akarlak tenni. Itthon ma nem állampolgárokat akarnak nevelni, hanem alattvalókat, és ez döntő különbség.

– Mennyire lehet hasznos a szakképzés előnyben részesítése a humán tanulmányokkal szemben?
– Van egy kitűnő tanácsadója Orbán Viktornak, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, aki már régen megmondta, hogy nem kell ennyi érettségizett ember. Az autoriter rendszereknek csavarok kellenek, alattvalók. Közben a világtrend az, hogy tanulj többet, tanulj tovább. Vizsgálták a londoni City vezetőit, és bebizonyosodott, hogy többségük nem menedzserképzőt vagy közgazdasági egyetemet végzett, hanem bölcsészetet tanult. A bölcsészet kitekintést ad, rugalmassá tesz, tudjuk jól, hogy az interdiszciplináris tudományok, amelyek két terület között működnek, különösen hatékonyak. Mi a többség számára megnehezítjük mindannak elérését, ami igazán korszerű, és ami az egyes ember kibontakozását elősegítené, ami a társadalom legnagyobb haszna lehetne. Nem kell a kreatív ember, nem kell a független vállalkozó ember, mert ők kiszámíthatatlanok mint szavazók. Nincs más cél, mint a jól irányítható, arctalan tömeg kialakítása.

(A témában Hoffmann Rózsától is kértünk interjút, melyet reményeink szerint hamarosan olvashatnak a Magazinban.)