Az emberek teljesen hülyék. Földet művelnek. Állatokat tenyésztenek. Pláne. Háborút vívnak földért. Vízért is. Éheznek. Szomjaznak. Meghalnak. Nem tudják, mit kell csinálni. Tudatlanok. Pedig van itt minden. Beragyog bennünket. Mindennap. A fény.
A kiválasztottak tudják. 21 napos böjt. Egyedül. Elvonulva a világtól. Nehogy valaki megzavarja. 1 hétig se étel, se víz. A 2. héten egy kis víz. Néha. Kortyonként. A 3. héten jön a megtisztulás. A többség utána még visszaszokik. De csak egy kicsit. Pár falat. Nyers zöldség. Levek. Víz. Főleg lé. Majd jön a fény.
De addig hosszú út vezet. 3-4-5 év. Bizony. Először le kell szokni a vörös húsról. Utána a fehérről. Majd a tojásról. A tejtermékekről. Végül a zöldségekről. És a gyümölcsökről. Már nem is hiányoznak. Marad a lé. Végül már az se. Csak a fény.
A beavatottak. Szabó Bözsi. Eszter néni. A nevek valósak. Csak utolérhetetlenek. Néhány cím a szerkesztőségben. Telefonszám is. Bár az e-mailt szeretik. Ápol és eltakar. Pedig beragyog a fény.
A beavatottak tudják. Nyolcezer ember. Ennyi fényevő van a Földön. Frankón. Tőlük megrohadhat az összes búza. Elolvadhatnak a jéghegyek. És kipusztulhatnak a wagyu marhák. Ó az a szaftos szelet. Pfuj! Mondom nyolcezer. Itt settenkednek közöttünk. Kézen fogva az ufókkal. Mert ők is itt vannak ám. Csak még senki nem látta őket. Se ufót. Se fényevőt.
Pontosabban. Fényevőre volt kísérlet. Pár évvel ezelőtt. A férj a családot nevelte át. A kétéves kislányt megmentették. A feleség nem élte túl. Pedig már majdnem hozzászokott. Hogy nem eszik. Csak kiáll a napra. Mint a gyík. És felszippantja a fényt.
Most a szülők. A másfél éves gyereket. Ő is jól haladt. Kicsit üvöltött. De melyik gyerek nem. Meg erősen fogyott. A mérgek távoztak belőle. Már minden rendben volt. Csak meghalt. Pont, amikor beragyogta a fény. A szülei. Szülők? Hát szülő az ilyen? Ők is fényevők? Vagy mint a férj. Inkább marhaszelet jöjjön sörrel. Na, az fény.
Olvasgatom a szakmai oldalakat. Vannak. Fényevés. Borús időben is? Pránaevés. Azaz. Energiaevés. Sejtelmes. Misztikus. Valakinek már sikerült. De még nem látta senki. Vannak érdeklődők. Jelentkezők. Elszántak. Tanácsadók is akadnak. Kísérők. A 13. napon valaki hazakóválygott a hegyről. Mázlista. Túlélte. Még mielőtt fényt kapott volna.
Felelőtlenek. Önzőek. Gonoszak. A titok ismerői. Emberek milliárdjai éheznek. Naponta tízezrek halnak éhen. Ezek meg. Nem osztják meg a titkot. Pedig emberek milliárdjait menthetnék meg. A lábuk elé borulna még Barack Obama is. Én is. De az nem érdekes. De nem adják át. A tudásuk csak az övék. Nem érdemli meg akárki. Pedig az éhező szerencsétlenek jó úton vannak. Húst születésük óta nem láttak. Se vöröset. Se fehéret. Zöldség? Gyümölcs? Maréknyi rizs. Ünnep. Eljutottak a fény kapujába.
Kétségeim támadnak. Lehet, nincs is titok? Kamu ez a fényevés? Akkor meg miért játszanak emberekkel? Az egészségükkel. Az életükkel. A rendőrség nem tehet semmit? A tanaik ott vannak a neten. A börtönben meg gyakorolhatnának. A szülőkkel együtt. A másfél éves kisfiúra gondolva. Meg a többiekre. Ha lenne elég fény
Naiv úgy döntött, hogy kegyeleti okokból ezúttal nincs se tockos, se vicces animáció, se szavazás. Helyette azt kéri, hogy egy perc figyelmet áldozzon az értelmetlenül, fájdalmasan elhunyt gyermek emlékének. Naiv tisztelettel köszöni!
