Fiú? Lány? Mindegy. Csak egészséges legyen. Minden szülő erre figyel. Otthon. Máshol aligha teheti. Az iskolában nincs esélye. Pedig a fél életüket ott töltik. Ülnek a padban. Nyomorodik a gerincük. Egy életre. Eszik a menzakaját. Vagy a büfébe járnak. Nyomorodik a szervezetük. Egy életre. Szokásokat vesznek fel. Egy életre. Megnyomorító, egészségtelen szokásokat. Otthon aligha lehet ezt módosítani. Kevés az idő. Még ha figyelem akadna is. Meg tudás.
Tudni kell írni. Számolni is. Az informatika is fontos. Nem árt a történelem. Ismerjük meg gyökereinket. Meg sok más. Embernek is kell lenni. Ehhez is gerinc kell. Jelképesen. Ez otthonról jön. Vagy sehonnan. De mit ér a tudás? Egészség nélkül. Akkor csak a kémia kell. Hogy tudjuk, milyen gyógyszereket szedünk.
Saslengés? Na, az nem kell. Felesleges. Soha az életben nem kell. Kivéve a tornászoknak. De ők nem az iskolában tanulják. Sportegyesületekben. A saslengés helye ott van. A mindennapos testnevelés óriási lehetőség. Ajándék. Lehetne. Ha nem lenne értelmetlen. Így. Meg kell szerettetni. A mozgást. Mert a lényeg a mozgás. Az egészséges fejlődés. Nem a sport. Nem az eredmény. Még csak a kézenállás sem. Bármilyen mozgás. Ami egyszerű. Hasznos. Érdekli a gyerekeket. Egy életre nyomot hagy bennük. Megszeretik. Nem felejtik. Hiányát érzik.
Ez lenne a testnevelés feladata ma. Hogy hány perc alatt? Hány métert? Kit érdekel! Rendszeresen. Fiúknak labdával? Vagy másként? Lányoknak aerobik? Vagy más? Mindegy. Csak mindennap. Életmódszerűen. Váljon vérré. Fájjon a hiánya. Ha 10-12 év iskola erre nem elég, akkor tényleg nincs semmi esély. És nem kell osztályozni. Mert amúgy mit? Hány fekvőtámasz? Kiesett a kezéből a buzogány? Csak jelenlét. Esetleg aktivitás. Mert a cél hosszú távú. Még a mateknál is fontosabb. Annak ellenére, hogy mindennap számolunk. És mégis lehetne osztályozni. Egy kis elméletet. Mi a mozgás? Milyen mozgás? Mire kell figyelni? Melyik mozgás mire jó? Mire nem jó? Hogyan káros? A pulzus és a mozgás? A diéta és a mozgás? Sorolhatnám. Mozgással teli életmód. Lehet tanítani. Testnevelés. Megmarad. Mint a matek.
A másik pillér az iskolai étkezés. Jamie Oliver után szabadon. Legalább a gyerekeket ne etessük szeméttel. Kevés fontosabb dolog van. A suliban adott a lehetőség. Együtt, rendszeresen. Sőt. Tanítható. Ezért iskola. Mit, mikor és miért? Nem elég mondani, hogy sok zöldséget. Sok zöldséget kell adni. És elmondani, hogy miért. Megismerni a zöldségeket. A gyümölcsöket. A húsokat. Só. Cukor. Liszt. Zsír. Mérgek. Rostok. Miegymás. Az egészséges étkezés. Lehet tanítani. Táplálkozás. Megmarad. Mint az írás.
Azt mondják, pénzbe kerül. Pénzbe? A gyerekeink? De milyen sokba! A gyógyítás. Később. Mert nem mozgunk. Mert a betegséget esszük a tányérunkról. És pontosan ugyanígy nyomorítjuk meg a gyerekeinket is.
Pedig tudjuk, mondjuk: csak egészség legyen. Hát így nem lesz
Ha Önnek is van hasonló története, vagy hasonló gondolatok foglalkoztatják, írja meg, hogy mások is okulhassanak: [email protected]. A levélben ne felejtse el feltüntetni, hogy Ön hány tockost adna a bűnösnek!
