Az elnök a tolvajlást támogatja?

Sok amerikai üzletember érezheti úgy most, hogy bármikor, bárkinek a szabadalmát (lehet, hogy egyebét is) felhasználhatják, elvehetik.

A dél-koreai Samsung számos perben támadta meg az amerikai Apple-t. Többnyire szabadalmi kérdésekben gondolta úgy az ázsiai óriás, hogy a kaliforniai cég megsértette védett érdekeit. A perek, tárgyalások és ítéletek sokasága éveken át, gyakorlatilag végeláthatatlan szappanoperaként zajlik. Az egyik felvonásban, júniusban a washingtoni bíróság – négy szabadalmi vitát tárgyalva egyben – bűnösnek találta az Apple-t.

Az amerikai bíróság, az amerikai fővárosban elmarasztalta az amerikai céget.

Az ítélet szerint azokat a termékeket, amelyekben az érintett szabadalmat felhasználták, nem lehet importálni az Egyesült Államokba (lévén Ázsiában készülnek). A következmény pedig, hogy az iPhone 4-et és az iPad 2-t nem lehetne forgalmazni az USA-ban (több is volt, de azok már maguktól kifutottak), ami szinte egyenlő azok a teljes piacról történő kivonásával.

Nem tisztem, de nem is tudom felmérni, hogy ez az ítélet enyhe, közepes, súlyos vagy túlsúlyos. Naivan azt gondolom – más kapaszkodóm nincs –, hogy az amerikai bíróság ismeri az amerikai törvényeket, azokat a megfelelő módon értelmezi és használja. Nem engedném meg magamnak azt az általánosítást, hogy Amerikában, a demokrácia, a jog és a szabadság országában félremagyarázzák a törvényeket, és valamelyik fél szája íze szerint hoznak ítéletet. A világ más pontjain ez nem teljesen elképzelhetetlen. Sőt, még azt is hozzáteszem, hogy egy amerikai bíró – pláne esküdtszék – számára kicsit talán kedvesebb egy amerikai cég. Az esküdtek mégis elmeszelték, a bíró pedig csak beillesztette a törvény megfelelő passzusát.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a két óriás peren kívül is megegyezésre törekedett, de az Apple szerint a Samsung a termékek kiskereskedelmi árának 2,4 százalékos követelésével túl sokat akart. Így a megegyezés helyett ítélet született. Precedens értékű, ami általában a jogban – de az angolszász törvénykezésben meg végképp – kiemelkedően fontos. Erre épül(het) a jövőben minden hasonló ügyben meghozott ítélet.

Az bíróságok függetlenségébe, általában az amerikaiak által oly’ büszkén szajkózott szabadságba és demokráciába vetett – amúgy igen csekély – hitem (is) szertefoszlott, amikor megérkezett a hír, hogy Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke élt a jogával, és megvétózta az ítéletet (erre egyébként 1987-ben volt utoljára példa). Az indoklás szerint azért, mert túlontúl súlyosnak tartja az ítéletet, nem szeretné, ha ez lenne a precedens. Kihangsúlyozta, hogy az Apple hibázott, és valamilyen formában ezért meg kell fizetnie, de De nem úgy, hogy az érintett termékek eltűnnek a piacról.

Joghoz nem feltétlenül értő, hétköznapi emberekben számos kérdést vethet fel az elnöki vétó. Csak néhányat sorolok fel ezekből:

A válaszok többsége persze kézenfekvő. A jog lehetővé teszi a vétót, de az erkölcs nem. Legfőképpen az elnök nem teheti meg, hogy a szabadalom elbitorlásáért jogerősen elítélt Apple-t – vagy hasonló esetben más céget – segítse.

A vétó üzenete ugyanis rendkívül káros lehet. Sok amerikai üzletember – aki a halálos versenyt diktáló piacon amúgy is gyakran egyensúlyoz a törvényesség mezsgyéjén – érezheti úgy most, hogy bármikor, bárkinek a szabadalmát (lehet, hogy egyebét is) felhasználhatják, elvehetik. Obama megmutatta, hogy végzetes gondja úgy sem lehet belőle, legfeljebb, ha sikerül ellene pert nyerni, majd utólag kifizeti.

Régóta tudjuk, hogy a háborúban, az üzletben és a szerelemben mindent szabad. Mégis kellemetlen érzés, amikor az ember arcába csapják. Pedig nem is a kisemberről van szó, hanem egy olyan gigászról, mint a Samsung.

Mert a „Ne lopj!” Amerikában is egyértelmű, és még csak nem is kell hívőnek lenni hozzá. Megértéséhez csak józan ész és némi csökevényesen fejlett erkölcsi érzék szükséges.