Két héttel ezelőtt megszűnt otthon az internet. Már csukott szemmel ballagtam a modem felé, újra kell indítani, hátha. Számoltam tízig, nosza rajta. Nem történt semmi. Hagyjuk pár percig kikapcsolva, ajánlotta életem párja, majd akkor rendbe jön. Kétségbe vontam ugyan ezt, de csak magamban, mert amúgy sem lehetett mást tenni. Nos, pár perc után rendbe jött. Ugye mondtam, hangzott a nem annyira diadalittas, mint tényszerű megállapítás. Ekkor még nem tudtuk, hogy nem az újraindítástól.
Rövid idő múltán ismét elszállt az egész, mint a sóhaj. Hívtam hát a szolgáltatót. Kedves hang, látja a szolgáltatás szakadásait, a modem oké, a rúter is rendben. Csak internet nincs. Azért indítsuk még egyszer újra, addig tartja a vonalat. Indítsuk. Nem jött rendbe. Harmadnapra küldi a kollégát, a helyszínen kell bütykölni. Jöhetne akár most is, addig kihúzzuk valahogy.
Izgalmas napok következtek. Mint a népmesékben. Hol volt, hol nem volt. Internet. Talán valahol az üvegszálas kábelen is túl, ahol a kurta farkú hekker túr. Néha két-három perc volt a szünet (vagy a szolgáltatás), máskor órákig volt net (vagy állt a rendszer). Árgus szemekkel lestük a modem kis zöld ledjeit a tévé mellett. Ha a negyedik is stabilan világított, akkor volt net, és mindenki rohant a saját kuckójába a gépéhez.
Már nem is emlékszem, milyen volt az élet 20 évvel ezelőtt internet nélkül. Nyugis? Unalmas? Könyvek? Barátok? Kirándulások?
Jött az 1. szerelő (3. nap). Megnézte a ház központi dobozát, valamit javított az erősítőn. Nálunk mindent rendben talált. Innentől remek lesz. Nem lett. Újabb tárcsázás, újabb hümmögés. Igen, látják, szakadozik. Jött a 2. szerelő (6.). Központi doboz okés. Szűrők ellenőrzése. Csere. Sebesség mérése: letöltés 49,8, feltöltés 4,9. Hasítunk, mint a gepárd. Innentől szuper lesz. Nem lett. Tárcsázás, feszült beszélgetés (9. nap). Könyörgés, fenyegetőzés, minél előbb jöjjenek. Nem csak pornót nézek otthon, online dolgozom, élet-halál kérdése az internet. Nem jöttek. Vasárnap reggel (12. nap) a garázsban összefutottam egy szerelővel, éppen csomagolt. A földszintről hívták, ott is volt gond bőven. Most végre akkor is jelentkezett a hiba, amikor kint volt a szakember. A központi elosztódobozban megadta magát az erősítő. Kicserélték. Innentől minden rendben. És tényleg. Azóta működik.
Kedden csöngettek. Jött a 3. szerelő (14. nap), pedig nem is volt egyeztetett időpont. Mondom, most már minden rendben, köszönjük. Oké, mosolyogva távozott.
A szomszédokkal lassan megfejtettük, hogy mind a nyolc lakásban akadt probléma. Mindenki kért segítséget, legalább 16 látogatás volt a házban, míg az utolsó előtti sikerrel járt. (A rossz internet még a lakókat is közelebb hozza egymáshoz ) Utólag persze könnyű okosnak lenni, de a lelki szemeim előtt látom az ügyfélszolgálat számítógépes rendszerét, ahol 16-szor jelenik meg ugyanaz a cím. Se program, se ember nincsen, aki összekötné, hogy nem kell 16-szor kimenni ugyanoda? És a lakásokban vélhetően semmi gond sincsen, inkább egy olyan helyen, ahol a nyolc lakás kábele találkozik. Mondjuk az elosztódobozban.
Mondanám, hogy a cég pénze, költse, ahogyan akarja. De mi fizetjük. Apropó! Nem fizetünk túl sokat az internetért, ha ilyen értelmetlen pazarlás is belefér?
Ha Önnek is van hasonló története, vagy hasonló gondolatok foglalkoztatják, írja meg, hogy mások is okulhassanak: [email protected].
