A többnapos gólyatáborban a csapból is sör folyt, ami persze nem újdonság, eddig az emlékek is egyeznek. Volt, azután olyan feladat, amikor a fiúknak női ruhát kellett felvenni, majd táncolni kellett a többiek előtt. Hogy ehhez hogyan volt kéznél a megfelelő számú jelmez, nem csupán költői kérdés. Mert melyik fiú visz magával női ruhát gólyatáborba?
A megfelelő maligánfok mellett elképzelhető, hogy brahiból egy férfi női ruhát ölt magára. Egy régi-régi szilveszter alkalmával mi is női ruhába öltöztünk, a csajok meg férfinek, és így mentünk a buli helyszínére, kötelezően BKV-val. De együtt a lányokkal. És velük táncoltunk. Éjfélkor pedig sebesen visszaöltöztünk. Hiába kezdődött új év és új élet, maradtunk inkább a jól megszokott változatnál. Tudom, elég unalmasan hangzik, de ez van.
Az említett gólyatáborban azonban itt nem állt meg az ötletek és a feladatok parádéja. A továbbiakban a női ruhában magukat kellető gólyáknak székre kellett állniuk, egyik csapattársuknak pedig meg kellett borotválnia az ülepét. Hát, meztelen férfisegget borotválni nem lehet valami emelkedett feladat, ennek végrehajtásához nem elég csupán a sör. Érdeklődés is kell. Volt, aki megcsinálta.
De még tudták fokozni a feladatot. A borotvát az említett fenékről egyenesen sörbe mártották, ezt kellett meginni. Egyenesen visszataszító. Igen komoly higiéniai kérdéseket is felvet. És volt, aki ezt is megcsinálta, mert pontok jártak érte. Elmebeteg, aki ezt kitalálta.
A feladatok sorában természetesen volt vízzel és liszttel locsolás meg minden egyéb mókás dolog, ami nem feltétlenül kellemes vagy kényelmes, de elviselhető. Az idősebb hallgatók meg az intézmények volt hallgatói ilyen ötletes játékokkal igyekeznek betörni a frissen érkezőket. Megmutatják, ki az úr a házban.
A gólyatábor az ismerkedést is szolgálja. Talán elsősorban ez lenne a célja. Az egyik feladat az említett táborban egészen furcsa dimenzióba helyezte át ezt a célt. Bizonyos feladatok elvégzése után ugyanis meg lehetett duplázni a szerzett pontokat, amennyiben a csapat egyik tagja egy fiúval (esetleg lányként lánnyal) smárolt. Igen, jól olvasták: csókolózott. Sőt, a pontokat triplázni is lehetett, ha a csapat tagja a csapatkapitánnyal váltott nyelves csókot. Említettem, hogy ez nem a bölcsészkar, ahol 70-30 a nemek aránya a lányok javára A lányok ezeket a pluszpontokat nem szerezhették meg csapatuknak, mert az összes kapitány hímnemű volt. Vagy legalábbis annak látszott. És igen: volt, aki ezt is vállalta.
A barátom kissé konzervatív életet él talán, de felháborodva és tanácstalanul dühöngött, hogy most mit tegyen. A legjobb információi szerint heteroszexuális fiát intézményes keretek között – mert mi más lenne egy egyetem és/vagy annak hallgatói önkormányzata által szervezett gólyatábor – olyan helyzetbe hozták, hogy homoszexuális játékokat kell játszania. A megHÖKkentő nem fejezi ki teljes mélységében a benne kavargó érzéseket és gondolatokat. Menjen a rektorhoz? Jelentse fel a hallgatói önkormányzatot? De a fiának pár évet még ott kellene tanulnia az intézményben. Tehetetlennek érezte magát. Attól félt, ha szól, elmondják homofóbnak meg bármi egyébnek – őt is meg a fiát is. Az elkövetkezendő évek alatt pedig a srác sok-sok kellemetlenségnek nézhet elébe.
Végül az a döntés született a családban, hogy nem csinálnak semmit. Maradnak annál, amit a fiú a táborban is tett. Életében először látott egymással csókolózó férfiakat, ez undorította, és arrébb ballagott. Ők is azt látják a legjobbnak, ha ennyiben hagyják az egészet, de a jövőben alaposabban figyelnek az iskolában történő dolgokra.
A szexualitása, amint a vallása, a politikai nézete és a keresete is, mindenkinek magánügye. Intézményes keretek között sem lehet senkit arra kényszeríteni, hogy ezekről nyilvánosan állást foglaljon. Pláne, hogy vonzódásával ellentétes cselekedetre vagy akár annak szemlélésére kényszerüljön – vicces játéknak álcázott feladatok végrehajtása és azok pontozása közben (sem). Mert ez nem vicces. Ilyen visszataszító események után a szülők hogyan engedjék el nyugodt lélekkel gyermekeiket a gólyatáborokba? Eddig is aggódtak a féktelen bulizás miatt, de az eltörpül ezek mellett. Felháborító, hogy ilyesmi megtörténhet! Jó lenne tudni, hogy kik voltak a gólyatábor szervezői. Vajon az iskolák tudnak arról, hogy mi történik a gólyatáborokban? Mekkora az iskolák felelőssége mindebben? Mert ők is felelősek, az kétségtelen. A történtek után milyen kép alakul ki a gólyákban az intézményről, ahová több évig terveznek járni?
Nos, ez utóbbi kérdésre tudok válaszolni. A barátom fia azt mondta, hogy távolságtartó és óvatos lesz a suliban, mert nem tudja, kivel, kikkel találkozik ott. Olyan élettapasztalatra tett szert, amit kár volt pont az új iskola küszöbén megtanulnia, de úgy látszik, jobb előbb, mint később.
Ez a beavatás számomra új – nem várt arroganciával és erőszakkal érkező – jelentést hozott. És nem hagynak nyugodni a kérdések. Pontosan miről is szólt ez a gólyatábor?
