A barátom kissé konzervatív életet él talán, de felháborodva és tanácstalanul dühöngött, hogy most mit tegyen. A legjobb információi szerint heteroszexuális fiát intézményes keretek között – mert mi más lenne egy egyetem és/vagy annak hallgatói önkormányzata által szervezett gólyatábor – olyan helyzetbe hozták, hogy homoszexuális játékokat kell játszania. A megHÖKkentő nem fejezi ki teljes mélységében a benne kavargó érzéseket és gondolatokat. Menjen a rektorhoz? Jelentse fel a hallgatói önkormányzatot? De a fiának pár évet még ott kellene tanulnia az intézményben. Tehetetlennek érezte magát. Attól félt, ha szól, elmondják homofóbnak meg bármi egyébnek – őt is meg a fiát is. Az elkövetkezendő évek alatt pedig a srác sok-sok kellemetlenségnek nézhet elébe.
Végül az a döntés született a családban, hogy nem csinálnak semmit. Maradnak annál, amit a fiú a táborban is tett. Életében először látott egymással csókolózó férfiakat, ez undorította, és arrébb ballagott. Ők is azt látják a legjobbnak, ha ennyiben hagyják az egészet, de a jövőben alaposabban figyelnek az iskolában történő dolgokra.
A szexualitása, amint a vallása, a politikai nézete és a keresete is, mindenkinek magánügye. Intézményes keretek között sem lehet senkit arra kényszeríteni, hogy ezekről nyilvánosan állást foglaljon. Pláne, hogy vonzódásával ellentétes cselekedetre vagy akár annak szemlélésére kényszerüljön – vicces játéknak álcázott feladatok végrehajtása és azok pontozása közben (sem). Mert ez nem vicces. Ilyen visszataszító események után a szülők hogyan engedjék el nyugodt lélekkel gyermekeiket a gólyatáborokba? Eddig is aggódtak a féktelen bulizás miatt, de az eltörpül ezek mellett. Felháborító, hogy ilyesmi megtörténhet! Jó lenne tudni, hogy kik voltak a gólyatábor szervezői. Vajon az iskolák tudnak arról, hogy mi történik a gólyatáborokban? Mekkora az iskolák felelőssége mindebben? Mert ők is felelősek, az kétségtelen. A történtek után milyen kép alakul ki a gólyákban az intézményről, ahová több évig terveznek járni?
