Ki szabhat határt a cégek gátlástalanságának?

Karácsonyi csokoládé kis extrával. Pápua Új-Guineán valószínűleg örülnének a csak titkon remélt fűszernek.

Krisztián felháborodása teljesen jogos. Készül az ünnepre. Bemegy az amúgy jó hírnévnek örvendő, igaz, elsősorban pipere- és háztartási cikkekre szakosodott lánc üzletébe és vásárol magának vagy a kedvesének egy kis meglepetést. Winter edition (azaz téli kiadás), kiáltja már messziről a csomagolás. Almás-fahéjas csokigömbnek lehetne a legpontosabban nevezni.

Az ember álmában sem gondolná, hogy egy ilyen csemege micsoda meglepetéseket rejthet. Bár megtörténhet, hogy a receptúra különleges. Pápua Új-Guineán például valószínűleg kifejezetten örülnének a csak titkon remélt összetevőnek. Vagy ez a Winter edition? De Pápua Új-Guineán – emlékeim szerint – nincs tél

Mifelénk azonban nem szokás kukacokat fogyasztani. Még csokoládéval sem. A busmanok esküsznek rá, különösen a vastagabb, szaftosabb darabokra. Ázsiai piacokon is keresett cikknek számítanak.

Krisztián – szegény – nem örült neki. A csokigömbök alól előmászó kukacok viszolygást váltottak ki belőle. A derék lárvák szorgalmas tevékenysége nyomán néhány gömb már elfolyta magát. A belső, műanyag csomagoláson jól láthatóak azok az útvonalak, amit a hívatlan vendégek bejártak. Ürülékükkel jelölték meg.

Igen, tudom, hogy ez valami olyan, mint a dugós bor. A borász nem tehet róla, a parafa erezetében megbúvó penészt nem lehet előre beazonosítani. Ám egy kicsit mégis, mert a csokoládé és vélhetően a töltelék is hőkezelésen megy át, kap egy-két tartósítót, meg egyéb „E” betűt. Meg kell lennie minőség-ellenőrzésnek is, vagy minek. Hogy ennek ellenére is megtörténhet ez? Igen, meg.

Súlyos pech, hogy a millió dobozból Krisztiánnak pont azt sikerült felmarkolnia, amelyikbe társbérlők is beköltöztek már. De vajon csak pech? Mert a csoki ugyan le volt árazva (ez már intő jel lenne?), de a szavatossága 2014 tavaszáig tart.

Nem hagy nyugodni a kisördög. Tudjuk, hogy számtalan magyar élelmiszer- és egyéb gyártó trükközik. A gesztenyepüré körül fellángolt botrány (rizsliszttel és krumplival ütötték fel a szelídgesztenyét) még perzseli a cégeket és fokozza a vásárlók éberségét. Azt mondják, ilyen furfangos nép vagyunk, előbb jövünk ki a forgóajtón, még ha később is érkeztünk oda Írtunk már a kenyérmizériáról is, az ember sohasem tudhatja biztosan, hogy mit is eszik valójában.

Ám – amint a mellékelt példa is mutatja – ez nem csak kis hazánkban van így. A világon mindenhol igyekeznek még egy-két fillérrel többet kisajtolni az üzletből. A harácsolás az, ami a veszélyes élelmiszereket az asztalunkra vezényli, ami miatt helyenként összedőlnek épületek vagy beszakadnak tetőszerkezetek, netán ütköznek vonatok, mert valaki ellopta a biztonsági rendszer rézkábeleit.

Sajnos a cégek profitvágyát és az ennek alárendelt gátlástalanságát nem kell feltüntetni a címkén, pedig jelentősen befolyásolja az összetételt. A címkén a kukacokról sem kapunk megfelelő tájékoztatást

Ui.: Krisztiánnak köszönjük, hogy megosztotta velünk csalódottságát, Naiv megosztotta önökkel, ha gondolják, osszák meg ismerőseikkel. A kukacos csokit meg vissza kellene vinni a vásárlás helyszínére. Ha nem cserélik be egy ehetőre, akkor számítanánk az újabb beszámolóra.