Még ők prüszkölnek, miközben rács mögött lenne a helyük

És ami a legfelháborítóbb: aggódnak a magyarországi jogbiztonságért. Pedig az még csak most kezd helyreállni.

Lassan, de biztosan, lépésről lépésre halad a kormány a bankok tisztességtelen devizahitel-üzelmeinek felszámolásában. A Magyar Bankszövetség pedig szemmel láthatóan nyomást próbál gyakorolni a törvényhozókra és a törvények végrehajtására is, még azután is, hogy megszületett a bankok elszámoltatásának törvénye is. Felháborítónak tartja a szakmai szervezet, hogy a rendelkezések hatálya visszamenőleges, hogy a kormány és a kárvallott emberek is sokféle rosszat elmondanak a bankokról, horribile dictu tisztességtelennek tartják a pénzintézeteket.

Lássuk sorjában mindezt!

Hogy a bankok, hitelintézetek, takarékszövetkezetek, lízingcégek, és ki tudja, hány elnevezésen és szakterületen működő pénzvilági cég jó része nem tisztességes, azt ügyfeleik már régóta tudják. Most csak annyi a különbség, hogy a Kúria is kimondta, a törvényszékek egymás után teszik nyilvánvalóvá, és akad egy kormány, amely nem csak látja a problémát, hanem tesz is ellene. Az igazság persze fáj, de egyszer ennek a lepelnek is le kellett hullania.

A pénzintézetek működési elve nagyon egyszerű: gyűjtsünk be betéteket, amelyekre alacsonyabb kamatot fizetünk, mint amennyiért a pénzt kihelyezzük. Gondoskodjunk ezerszázalékos biztonságú fedezetről, a szerződésben minden létező jogot és lehetőséget tartsunk meg, elvégre az ügyfél egy hétköznapi ember – nem ért hozzá. Vagy ha érti is, mit tehet? Kiváló ügyvédekre és sok pénzre van szüksége, ha lépni akar. Nekünk ebből jobb és több van. Majd elvisszük a házát, az autóját, a pénzét, és továbbra is adóssorsban tartjuk. Mert nincs jobb, mint egy adós

A bankok ilyen formában kezelték a kezdetektől a devizahiteles ügyfeleket is, állításuk szerint teljesen törvényesen. Egyesek szerint mégis akadtak a fogyasztóvédelmi törvénynek és a szerződések szimmetriájáról, valamint a pénzügyi teher átláthatóságáról szóló törvényeknek olyan passzusaik korábban is, amelyek mentén az ügyfelekre rákényszerített szerződések már az aláírás pillanatában tisztességtelennek és semmisnek voltak tekinthetők.

Arról most ne nyissunk vitát, hogy az ügyfelek egy pillanatra sem láttak devizát. Az is kérdéses, hogy ha egy bizonyos napon valaki kapott egy bizonyos összeget bizonyos kamat és bizonyos havi törlesztés mellett, akkor miért kell bármikor később más összeg és más kamat alapján valami egészen más részletet törlesztenie, vagy a hitelügylet bármilyen más költségét magasabb díj szerint fizetnie. Óriási hazugság, hogy a bank folyamatosan szerzi be a hitel hátterét, elvégre egyszer már átutalta a pénzt.

A mérhetetlenül gazdag bankok mindennél erősebb lobbija elérhette, hogy olyan hitelezési gyakorlatot alakítson ki Közép-Európában, amelynek vadhajtásait a nyugati anyaországokban már régen visszavagdosták. Romániában, Szerbiában, Lengyelországban és Horvátországban is rendbe tették már a kormányok ezt a kérdést, és visszafizettették, visszafizettetik a bankokkal a jogtalanul elvett pénzt. Az emberek nem láthatták át a teljes kockázatot. Nem a kamat vagy az árfolyam vagy az egyéb költségek esetleges változásáét, mert ezeknek – tisztességes üzletben – elő sem kellett volna fordulniuk. Azoknak a körmönfont, csapdákkal teli és gonosz szerződéseknek a kockázatát nem mérhették fel, amit – a gondos áttanulmányozás lehetőségét meg sem adva – aláírattak velük. A törvényhozók pedig – legyünk csekély jóindulattal irántuk – rutintalanok voltak még az ilyen ügyekben. Ámbátor a véletlenben nem hiszek. Elvégre ahhoz, hogy a devizaalapú hitelnek álcázott, a bankok kénye-kedve szerint bármikor módosítható forinthitelek eluralkodhassanak a piacon, meg kellett szüntetni a 2002 előtt bevezetett állami kamattámogatású hiteleket. Ezek el is tűntek

Nem győzik hangsúlyozni a bankok, hogy milyen óriási veszteséget okoz nekik a mostani törvényes folyamat. Becsléseik szerint várhatóan 1000 milliárd forintot kell visszafizetniük az ügyfeleknek. Na de kérem! Milyen veszteség? Ezt a pénzt a szerződésekben lefektetett feltételeken és összegeken felül vették el tisztességtelen módon a hitelesektől. Most csak vissza kell fizetni. Hogy az a pénz már a bankok vezetőinek és tulajdonosainak zsebében van, más befektetésekben kamatozott, most meg hozzá kell nyúlni? Kellemetlen, de semmiképpen sem veszteség. Olyan ez, mintha kártérítésre köteleznének egy tolvajt, hogy mondjuk, vissza kell adnia az ellopott autót, és ő azon siránkozik, mekkora vesztesége lesz. Nem nevetséges?

Nem. Egyáltalán nem az. Különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a bankok még így is olcsón megússzák, mert a társadalom meg a törvényhozók is megelégszenek azzal, hogy a pénzintézetek kamatos kamattal visszafizetik mindazt, amit tisztességtelenül vettek el az adósoktól. Nem visszamenőleg, hanem a szerződések elévülésének ideje alatt.

És ami a legfelháborítóbb: a bankok aggódnak a magyarországi jogbiztonságért. Pedig az még csak most kezd helyreállni. És azért csak kezd, mert a százezreket átverő, tisztességtelenül lehúzó, az anyagi lét peremére kényszerítő, otthonukat, autójukat elárverező cégek vezetőiről nem esik egy árva szó sem. Az autótolvaj már régen hűvösön lenne. A teljes jogbiztonság azt jelentené, hogy a börtönökben népes bankszektort kellene nyitni a sok-sok felelősnek is.

Gondoljanak csak bele még egyszer: a tisztességes – és nem csekély – profiton felül 1000 milliárd forintot gomboltak le az emberekről.

Igazi sztárok lennének a rács mögött