Nem árt észnél lenni: mérgeket is szabadon reklámozhatnak

Egy tollvonással elejét lehetne venni a sok ügyeskedő és méregkeverő veszélyes, harácsoló üzelmének.

Vadnyugati vagy középkori történeteket elmesélő filmekben rendszeresen lehet látni egy gyanús „sárkányfűárust”, aki bűvös löttyeit vagy kenceficéit kínálja a tudatlan embereknek. Csodaszereket, amelyek a legtöbb nyavalyát meggyógyítják. Akkoriban még nem ártott, ha az összetevők között szerepelt valami sárkányos, kígyós, denevéres, teliholdas vagy hasonló. Nos, ez az ipar a mai napig létezik, csak kissé átalakult. Ma már nem ekhós szekérrel járják a világot a nagyszerű szerek gyártói és árusítói, hanem az interneten kínálják vagy piramisrendszerekben juttatják el a hiszékeny fogyasztókhoz portékájukat. Többnyire ritka növények, esetleg tengeri herkentyűk (mennyi van még?) kivonatait „fedezik fel”, amelyek egzotikus mivolta végett már látatlanban sikert sejtetnek. És a tévé tele van olyan reklámokkal, amelyek gyógyhatású készítményeket, étrend-kiegészítőket, vagy gyógyászati segédeszközöket népszerűsítenek.

Rendszerint körmönfont módon, valós vagy színészek által eljátszott betegeket felhasználva, és ami a legaljasabb, orvosok ajánlásával. Persze orvos meg sehol. Vagy ha van, hát lelke rajta

Azonnal szögezzük le, hogy biztosan vannak tisztességes cégek és hasznos termékek is. Ezek többnyire a gyógyszertárakban találhatók. A rendeltetési helyükön, ahol szakember kínálja a portékát. Az interneten azonban mindenféle szemét is fellelhető, amelyek esetében csak abban lehet reménykedni, hogy ha már nem használ, legalább nem árt.

Egy gyógyszer hatóanyagát többéves, gyakran évtizedes tudományos munka révén fejlesztik ki. A tesztelése, ellenőrzése és bevizsgálása rendkívül szigorú, mintegy 10 évig tart. És végül a megszületett gyógyszert nem szabad hirdetni.

A már említett bűvös háromszög, az étrend-kiegészítő–gyógyhatású készítmény–gyógyászati segédeszköz mindezt egy elegáns mozdulattal nagy ívben elkerüli. Az ellenőrizetlenül a piacra kerülő termékeket mégis szabadon lehet hirdetni. És vény nélkül vásárolható – amint azt nem felejtik el kihangsúlyozni a reklámokban.

Óriási ellentmondás ez. Nem is értem.

Ha minden olyan „ajánlott” szert elfogyasztanék, amitől fényesebb lesz a körmöm, jobban tömít a prosztatám, kevésbé kínoz a hüvelygomba, megszűnik a derékfájdalmam és egy tévétornyot is lenyűgöző erekcióm lesz, akkor gyakorlatilag már ezekkel a tablettákkal jóllaknék, a csülkös pacalt el is felejthetném. Tele lenne a hűtőszekrény krémekkel, a kamra kapszulákkal, a garázs meg furfangos ketyerékkel.

Pedig a dietetikusok nem győzik hangsúlyozni, hogy a mértékletes és változatos táplálkozással minden olyan tápanyagot, amire a szervezetnek szüksége van, meg tudunk szerezni. Az étrend különleges átalakítására vagy kiegészítésére csak speciális helyzetekben lehet szükség. Ezt viszont nem lenne szabad magunktól megtenni, különösen nem a reklámszirének hangjában bízva eldönteni. Orvossal kellene tanácskozni előbb.

A megoldás nem tűnik lehetetlennek. Be kellene tiltani az ilyen szerek reklámozását. Amikor a dohánytermékek reklámjai megszűntek, mindenki aggódott, hogy mi lesz például a Forma–1-gyel? Eltűnnek a nagy támogatók. Nem lett semmi, ugyanúgy pörög tovább. A dohányzás viszont azért lassú lejtmenetbe került. A táplálkozást kiegészítő, a bajokon javító félgyógyszerek vagy gyógyszernek látszó tárgyak piaca is átalakulna, hirtelenjében kiderülne, hogy fogyni nem kapszuláktól lehet, hanem mozgással és egészséges étrenddel. Izmokat sem gyanús turmixokkal és hátborzongató fehérjemixekkel (mi lehet benne még?) lehet növelni, hanem kitartó edzéssel. És ez nem is lenne olyan nagy baj.

Az sem lenne zavaró, ha a gyógyszereknek és a mindenféle egyéb szereknek lenne egy központi nyilvántartása, ahová a mágikus hatású – a „nemtudommilyen” világuralmú lobbi által halálra ítélt, de a viharos ellenszélben a betegeknek önfeláldozó segítséget nyújtó – szereket be kellene jelenteni, még ha azokat nem is vizsgálják be – azonnal, még forgalmazás előtt. De legalább lehetne tudni róluk, igazi szakemberek tudnának első véleményt formálni esetlegesen pozitív – vagy semmilyen – hatásukról, el lehetne olvasni a pontos, vállalt összetételüket és mellékhatásaikról is nyilatkozni kellene. Az árat talán már felesleges is lenne feltüntetni

Az ilyen jellegű nyilvántartás – a reklámok jogilag megalapozott ámításai helyett – legalább a minimális esélyét felkínálnák annak, hogy valaki hiteles információt szerezzen a csodagombáról vagy az eddig soha nem ismert himalájai bogár kitinpáncéljának örök életet kínáló kivonatáról vagy bármi egyébről. Valamint össze tudja hasonlítani a rokon termékeket.

A legfontosabb pedig az lenne ebben, hogy kiderülne, kik nem vállalják termékük nyilvántartásba vételét. Nos, ezek lennének azok a kotyvalékok – ma még óriási számban keringenek a piacon –, amelyekre semmi szükség nincsen, amelyek nem segítenek senkinek, cserébe kifejezetten károsak tudnak lenni. Emberek egészségét, akár életét is veszélyeztethetik.

A trükk az, hogy nagyon nehezen, vagy sohasem derül ki, mivel jár a sarlatánok varázsszereinek fogyasztása. Leszámítva persze a zsebükben landoló profitot

A Naiv blog korábbi bejegyzéseit itt olvashatja.