Olaszok a kapuk fölött

Bár az ezzel kapcsolatos kommunikáció igencsak szűkös, egyre több jel mutat arra, hogy a kormány jövőre döntést hoz a honvédség jövőbeli helikoptereinek beszerzéséről. Miután az amerikaiaké lendületet vesztett, egyelőre egy olasz ajánlat áll az élen.

Mivel más olasz ügylet nincs előkészítés alatt, ez a lépés minden bizonnyal azelőtt a helikopterajánlat előtt nyitja meg az utat, mellyel a Finmeccanica csoporthoz tartozó AgustaWestland cég házal egy ideje a Honvédelmi Minisztériumnál (HM), illetve a Miniszterelnökségnél. Ez utóbbi a szaktárca mellett attól kezdve részt vett a lehetőségek vizsgálatában, hogy még tavaly napirendre került a használt UH-1N helikopterekre vonatkozó amerikai ajánlat. Egyrészt azért, mert több évtizedre szóló, nagy értékű beszerzésről és azzal kapcsolatos gazdasági-külpolitikai együttműködésről van szó, másrészt pedig azért, mert a védelmi büdzsé szűkössége miatt a programot egyelőre (a költségvetési előrejelzések szerint legalább 2015-ig) csak központi költségvetésből lehetne finanszírozni.

Úgy tudni, a HM szakpolitikusai mellett ezért helikopterügyben többek között Szíjjártó Péter külügyi és külgazdasági ügyekért felelős miniszterelnökségi államtitkár is folytatott tárgyalásokat.

A múlt heti miniszterelnökségi határozat információink szerint azonban nem jelenti azt, hogy végleges döntés született volna, hiszen a helikopterügylet iránt továbbra is többen érdeklődnek. Bár az amerikai ajánlat érvényessége december 6-án lejárt, magas szintű szóbeli ígéret alapján még várnak az Egyesült Államoktól egy jobb ajánlatot a HM-ben. Ezenkívül többször jártak a szaktárcánál és a miniszterelnökségnél az amerikai Sikorsky és a német–francia Eurocopter képviselői is, akik forgószárnyas termékeik mellett széles körű gazdasági együttműködési lehetőségeket is felvázoltak. Az sem mellékes, hogy helikopterügyben az a „keleti alternatíva” sem került le teljesen a napirendről, melyben Oroszországból a Mi-17-es új változataiból érkezhetnének Magyarországra, cserébe a honvédség 2010-ben leállított MiG-29-es vadászgépeiért. Igaz, egyes források ezt a lehetőséget teljesen külön említik a nyugatiaktól, mivel a kormányzat számára (akárcsak a vadászgépek esetében) továbbra is stratégiai cél az Oroszországtól való haditechnikai függőség csökkentése. Hogy mégis élőnek tekinthető ez az opció, annak kizárólag az az oka, hogy Afganisztánban a Mi-17-es új változataival repül a Magyar Honvédség Légi Tanácsadó Csoportja (AAT).

>Az olasz ajánlat elsősége mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egyelőre csak ez teljesíti azt a magyar elvárást, miszerint kormányok közötti megállapodást akarnak kötni (a Finmeccanica harmadrészt az olasz állam tulajdonában van, s az ügyletben szerepet kapna az olasz védelmi tárca is). Ezzel lenne ugyanis elkerülhető egy hosszadalmas és támadható tendereztetési folyamat, amire a honvédségi helikopterflotta kritikus helyzete miatt egyszerűen nincs idő. Máskülönben ezeddig az olasz ajánlat technikai tartalma volt a legkonkrétabb: mint arról a Magyar Nemzetben korábban beszámoltunk, 18 darab többfeladatú AW139-es szállító- és két AW119-es kiképzőgépre vonatkozik. A szállítógépek harmadát, hat gépet felfegyverzett konfigurációban szállítanának, értesülésünk szerint az izraeli Spike páncéltörő rakétarendszer integrációját ajánlva hozzájuk. Az ajánlatnak éppen az az egyik legnagyobb technológiai kockázata, hogy ez a fajta felfegyverzett konfiguráció még gyerekcipőben jár, prototípus megépítésére, tesztelésére a hozzáférhető információk szerint még nem került sor.

Az AW139-es korszerű és sikeres típusnak számít a nemzetközi piacon, bár elsősorban magán-, vállalati és rendvédelmi, nem katonai felhasználók körében értékesítettek belőlük több mint 600 darabot. Eredetileg civil célokra tervezett helikopterről van tehát szó, melyet a gyártó a piaci lehetőségek kiaknázására igyekszik „militarizálni”. A felkínált opciók között a szükséges katonai felszerelések, műszerek, szenzorok mellett például szerepel ballisztikailag védett öntömítő üzemanyagtartály, és önvédelmi (rakétaindítás-jelző) berendezés is, mely nélkül az AW139-es rendkívül sebezhető lenne a harcmezőn.

Minden típusnak vannak árnyoldalai is, és sokszor éppen a korszerű technológiák alkalmazásának köszönhetően. Az AW139-es szerkezete például jelentős részben kompozit műanyagokból áll, amelynek a gyártása nagyfokú felkészültséget, precizitást igényel. Részben ezzel a technológiai kihívással áll összefüggésben, hogy a típusra utólag számos kötelező érvényű módosító direktívát (AD) volt kénytelen kiadni a gyártó, illetve hogy több, strukturális okokra visszavezethető repülőesemény (baleset és katasztrófa) is történt már AW139-esekkel.

Hogy az AW139-es révén Magyarország esetében milyen gazdasági-ipari és politikai együttműködésre nyílna lehetőség, egyelőre nem ismert. Azt ugyanakkor tudni lehet, hogy a típus gyártása eddig is nemzetközi kooperációban valósult meg. Komplett törzseket gyártanak Lengyelországban, az Agusta Westland tulajdonában álló PZL Swidnik üzemében, de előkészületben van egy végszerelő sor felállítása Oroszországban is: a Russian Helicopters céggel közösen létrehozott Helivert a Moszkva melletti Tomilinóban dolgozik majd.

Ami a tervezett hazai katonai helikopterbeszerzés költségeit illeti, mindenképpen több száz millió eurós összegről van szó.

Továbbiak a Magyar Nemzet mai számában olvashatók.