Magyar forgószárnyak, túlélési praktikák

Már van egy csokornyira való azokból a lépésekből, melyekkel a honvédség helikopteres képessége, főként a „humánösszetevője” kihúzhatja a remélt és ígért megújulásig. Forgószárnyas túlélési praktikák magyar módra.

Bár Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök minapi pozsonyi látogatása nyilvánosságot kapott a magyar sajtóban, az nem, hogy a magyar helikopteres képesség túlélése szempontjából fontos együttműködésről is tárgyaltak. A szlovák védelmi minisztérium honlapja márpedig kiemelte, hogy szó van a magyar pilóták szimulátoros képzéséről az eperjesi helikopterbázis berendezésein. A vkf.-ünk a cikk szerint azt mondta, hogy „ha megkapjuk a lehetőséget, mindenképpen élünk vele. Nagyon fontos számunkra.”

A csokor legutóbbi virágára a Defense-aerospace.com oldalon leltem rá, amely az Európai Védelmi Ügynökségre hivatkozva azt írja, hogy hétfőn kezdődött el az első European Helicopter Tactics Instructors Course (EHTIC) tanfolyam, melyen a 13 fő svéd és német résztvevő mellett osztrák, magyar, észt, brit és amerikai megfigyelők is jelen lesznek. Ennek szintén két fő fázisa van: az elsőre a királyi légierő linton-on-ouse-i bázisán kerül sor, két hét elméleti és egy hét szimulátoros munka formájában, a második, gyakorlati fázisnak – három hét időtartamban – az éppen az Északi-sarkkör alatt elterülő svédországi Vidsel gyakorló- és lőtere ad otthont. Az első tanfolyam kibocsátó ünnepsége a tervek szerint május 24-én lesz.

Nekünk kényszer, de egyben nemzetközi trend is, melyben a magyar katonák részt vesznek: a NATO-ban a lisszaboni csúcs óta oly divatos, Okos Védelemként (Smart Defence) ismert, a szövetségesek erőforrásainak megosztására alapuló politika. Az AAT PTC például Csehország és Horvátország meglehetősen új Mi–171-es flottájára alapszik, melyet anno az orosz államadósság lebontásaként kaptak. Kaphattunk volna mi is, de ez már múlt idő, a szocialista kormányok nem éltek a lehetőséggel, az pedig nem jön vissza többé Na de ez már egy másik történet.

A túlélésért tett apró, kényszerű lépések jelentőségükben látszólag nem mérhetők össze a várt–remélt helikopterbeszerzések jótékony, hosszú távú hatásával. Mégis fontosak, mert a folytonosság fenntartására tesznek kísérletet ezekben a példátlanul szűkös időkben, amikor a magyar katonai helikopterképesség fennmaradása a tét.