A második Orbán-kormány idején már hozzászokhattunk a mostaniaknál sokkal nagyobb kormányellenes demonstrációkhoz is, az újdonság nem ebben rejlik. Az eddigiektől eltérő folyamat a tüntetések egy új típusa: az ellenék elleni tüntetések.
Az operaház előtt – a három évvel ezelőttihez képest lényegesen kevesebb résztvevővel megtartott tüntetésen – elmondott beszédek nagy része az ellenzéki pártokat bírálta, akik szerintük „másodszor is legyártották a kétharmadot”, figyelembe sem véve azt a kormányzati teljesítményt, ami a fő oka a választási győzelemnek. Az internetadó tervének visszavonását követő tüntetések legfőbb felelőse nem a kormány, hanem az impotens ellenzék, mely nem tudta sem a választások előtt, sem azt követően becsatornázni a kormánnyal szemben korábban is meglévő elégedetlenséget.
Az ellenzéki szavazókban felgyülemlett frusztráció, a tétlenség érzése erősen megjelenik a demonstrációkban, nem látják a reményt az életképes ellenzéki alternatívára a baloldali pártok politikai teljesítményét elnézve. Pedig igényük lenne egy életképes baloldalra. Ez olvasható ki az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának napokban megjelent vizsgálatából is, mely megmutatta, hogy a tüntetők hetven százaléka már korábban is részt vett valamilyen tüntetésen és nagy többségük, hatvanhárom százalékuk a baloldali pártokra szavazott a tavaszi országgyűlési választásokon.
A baloldali identitásválság megoldása azonban továbbra is várat magára, hiszem a Tóbiás-féle baloldali fordulatot vizionáló MSZP ismét hetek alatt feladta az elveit és egy liberális jelöltet támogat. Hamar elbukott tehát a „Nem adhatjuk bérbe a baloldaliságot másoknak” felfogás. Azt a Kész Zoltánt támogatják, aki a Szabad Piac Alapítvány igazgatója és az egykori bukott SZDSZ-es politikusokhoz hasonlóan „civil” mozgalmak mögé bújva próbált liberális értékvallású „civil” tüntetéseket szervezni. A baloldali pártok között egyedül az LMP követ valamilyen értékelvű politizálást, ezt mutatja Schiffer András döntése, miszerint nem támogat egy olyan embert, aki egy „szabadpiaci fundamentalista”. A létező ellenzéki pártok és az új „civil” mozgalom esetleges párttá szerveződése konstans konfliktusforrás lesz a ciklus további részében a baloldalon, így a harmadik Orbán-kormány a tőle elvárt higgadtsággal, jó eséllyel nézhet neki a következő három és fél évnek.
