A továbbra is csőd szélén táncoló hellének előrehozott választáson döntenek az újonnan felálló parlament összetételéről.
A görög választási rendszer igen sajátos, mivel egyrészről a győztes párt automatikusan ötven képviselői hellyel gazdagodik bármennyivel is nyerte meg a választást. A választókerületek felépítése is teljesen különbözik, mivel nem egyenlő számú mandátumot érnek. Van olyan hely, ahonnan csak egy ember jut be, de van ahonnan több is, így a legnagyobb választókerületben például 42 képviselőt választanak. Pártlisták ugyan vannak, de mindegyik listánál feltüntetik, hogy kiket indít a körzetben az adott párt, és itt még „szimpátia-” szavazatot (preferenciálisan) is leadnak a szavazók a listán jelölt személyekre.
Háromszáz képviselői hely kerül kiosztásra, melyből ötvenet automatikusan a győztes kap, 238-at osztanak el a körzetek két szintjén (56 minor district és 13 major district), további 12 hely pedig az országosan összesített eredmények alapján kerül kiosztásra. A bejutási küszöb 3 százalék. A választásokon kötelező részt venni, ellenkező esetben elméletben börtönbüntetés szabható ki, bár ennek betartását nem veszik komolyan.
A választás győztesét tekintve – a közvélemény-kutatások alapján, melyből eddig több mint harminc látott napvilágot – aligha várható meglepetés, az Alexisz Ciprasz vezette szélsőbaloldali Sziriza párt győzelme valószínű. Az EU által biztosított görög pénzügyi mentőcsomagot és időnként az adósság visszafizetését is megkérdőjelező párt javára 3-8 százalék közti előny mutatkozik.
A Sziriza kampányának görög mentőcsomag visszafizetésének megtagadására vonatkozó része egyesek szerint akár Görögország eurozónából való távozását is jelentheti, ám ennek bekövetkezése igen valószínűtlen. Több okból is: egyrészt azért, mert (egyelőre) nincs erre vonatkozó uniós rendelkezés a szerződésekben. A gazdasági és monetáris unió az EU létrehozásának egyik fő elhatározása, a korábbi hárompilléres rendszer első pillérébe tartozó szakpolitika. Így az eurózóna elhagyása elméletben csak az unióból való kilépéssel valósulhatna meg. Ehhez az Európai Tanáccsal folytatott tárgyalásokra és megegyezésre van szükség, majd a kilépésről az Európai Parlament jóváhagyását követően a Tanács dönthetne minősített többséggel. Túlzottan rögös és komplikált út ez ahhoz, hogy megvalósuljon.
A másik ok az Európai Központi Bank (EKB) csütörtökön bejelentett kötvényvásárlási programja, ami szintén maradására bírhatja a görögöket. A Mario Draghi elnök által meghirdetett havi 60 milliárd eurós eszközvásárlásból eurozóna-tagként Görögország is profitálhat. Habár az EKB a tőkejegyzési kulcsának arányában vásárol majd állampapírokat a másodlagos piacokon, (vagyis a magasabb tőkét jegyző tagállamoktól többet) a hellének számára azért így is jutni fog egy „kevés” igen fontos pénz. Draghi a sajtótájékoztató során kijelentette, hogy Görögországra nem fognak speciális rendelkezések vonatkozni, ugyanakkor hozzátette, hogy „bizonyos feltételeknek” teljesülniük kell ahhoz, hogy júliusban a görög kötvények vásárlására is sor kerülhessen.
A harmadik ok az, hogy egyszerűen senkinek sem érdeke Görögország kilépése az eurozónából. A görögök számára ebben az esetben elkerülhetetlen lenne az államcsőd bejelentése, az Európai Unió hatalmas globális bizalomvesztést szenvedne el, megkockáztatva az euró leértékelődését, amelytől a meghirdetett EKB kötvényvásárlás kapcsán már amúgy is komolyan tartanak – főleg Németországban. Az unión belül precedenst teremtenének a történtek és további erősödést adnának a populista, euroszkeptikus és unióellenes pártoknak, amilyen például a spanyol Podemos (ez utóbbi nem tekinthető egyértelműen euroszkeptikus pártnak, ugyanakkor a Szirizához hasonlóan erősen kritizálja az eurozónát a bevezetett megszorító intézkedések miatt).
A távozásnál sokkal valószínűbb, hogy a párt ugyan megpróbálja majd elérni a görög adósság csökkentését, egy részének leírását, a végén azonban vélhetően be kell majd érnie egy ennél sokkal kevésbé radikális adósságkönnyítéssel, ami részben az adósság lejáratának meghosszabbításában és a kamat csökkentésében merülhet ki.
A Sziriza kampány inkább tűnik üres, megvalósíthatatlan fenyegetésnek, mint tényleges alternatívának. Egyesek szerint a görögök által elérni kívánt célok egyfajta „európai new dealnek” tekinthetők, ám a valóságban sokkal inkább a puha költségvetési korlát további puhítására való törekvésként értelmezhetők. Nehéz viszont belátni, hogy az uniós vezetők miért akceptálnák a „görög utat”.
