Ismét az emberi jogok magyarországi helyzete mozgatta az Európai Parlament alapjogi bizottsága zöld és szocialista tagjainak fantáziáját. Az emberi jogokért való aggódás menetrendje a már jól bejáratott módon zajlott: az Amnesty International, az Ökotárs Alapítvány és az Átlátszó.hu képviselői mellett Nils Muižnieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosának (a lett Soros Alapítvány korábbi programigazgatójának) jelenlegi tanácsadója is kifejtette politikai szájízű véleményét a témában. Kovács Zoltánt és a magyar fideszes néppárti EP-képviselőket leszámítva más, az említett NGO-k álláspontjával ellentétes véleményt képviselő szervezet nem is volt jelen a fórumon.
A vita így teljes mértékig kiegyensúlyozatlan volt, amely aligha méltó a részlehajlástól mentes, valamennyi vélemény és álláspont megjelenítésének demokratikus elvére egyébként papíron sokat adó Európai Parlament szellemiségéhez. Ha már a zöld és szocialista EP-bizottsági tagok mindenképp szerették volna megtartani ezt az egyébként sok tekintetben okafogyott vitát, legalább korrekt módon törekedhettek volna arra, hogy más időpontban és több vélemény megjelenítésének biztosításával kerüljön sor a politikai vitára.
A politikai vita okafogyottságát mutatja, hogy a felszólalók jelentős része továbbra is leginkább a hároméves médiaszabályozást és a „hazai civil szervezetek” helyzetét vitatta. A médiaszabályozás terén éppen „csak arról” feledkeztek meg a résztvevők, hogy a médiatörvényt a magyar állami szervek több alkalommal, épp uniós szervekkel való egyeztetéseket követve, azok véleményének megfelelően módosították. Miként az is egyértelmű, hogy a hazai civil társadalom „kerekítési hibáját” kitevő számú civil szervetekkel kapcsolatban a kormányzat mindössze a támogatások és kifizetések rendszerének jogszerűségét kívánta megvitatni (nem e néhány szervezet létét kérdőjelezte meg) – ám jelenleg már ezen a téren is az érdemi rendezés felé haladnak a folyamatok.
Az elmúlt két hét európai politikai diskurzusára való tekintettel, joggal merül fel a kérdés, miért nem talált magának fontosabb témát az európai baloldal?
