Kovászolt káposztás disznóhús

Azt hiszem, azon kevés ételek egyike, melyet bízvást nevezhetünk hungarikumnak: kovászolt káposztás disznóhús a neve. Sajnos kezd feledésbe merülni, a tágabban értelmezett rokonságon kívül még nem találkoztam vele

Ami pedig elsősorban a disznó két húsos-zsíros darabjából jó: oldalasból, vagy, még inkább, dagadóból. Viszont a húst alaposan elő kell készíteni, mivel a káposzta és a hús puhulási ideje igen eltérő. Ezért a dagadót 5x10 centis darabokra vágjuk, és nagy serpenyőben, magas hőmérsékleten egy-két evőkanál disznózsíron elősütjük, azaz minden oldalán megkrusztásítjuk. Lehet több részletben is, ha nagycsaládnak megy a főzés. Ha ez megvan, az egész húst lábosban, fedő alatt, némi nagykockára vágott hagyma mellett, másfél deci vízen lesütjük-pároljuk, egy óra kell neki. Akkor jó – szerintem – ha olyan, mint a képen. Alaposan sózni-borsozni ne felejtsük!

Ha mindez kész, akkor a húst áttesszük a káposztás fazékba, a levét átszűrve szintén, és dobunk bele két-három ágacska csombort is. Nem mondom, hogy nem lehet csombor nélkül, tekintve hogy kert híján nem könnyű beszerezni, de csomborral sokkal jobb, az biztos! 30-40 percig együtt főzzük az egészet, a legvégén kevés (!) liszt-tejföllel behabarjuk. Kész, lehet tálalni - bár, mint minden káposztának, kifejezetten jót tesz neki az állás, akár két napig is.

Nálam ez a fogás, a kovászolt káposztás disznóhús is bent van a legjobb húszban, és az öt legjobb magyarban is. A kovászolólétől, egyszerű fűszerekkel is, olyan rafinált íze lesz, hogy felveszi a versenyt bármely curryval vagy calvadosmártással! Tele szájjal ráharapni egy szem borsra maga a Paradicsom :))

* Úgy emlékszem, Ráth-Végh István egyik témába vágó írásában szerepel ez a gondolat.