azaz szicíliai módra készült húsgombócos-paradicsommártásos tészta. A Keresztapa-sorozat első részében történik, nyilván sokan emlékeznek rá, hogy a család összes férfitagja a maffiaháború kitörésekor „matracra vonul”, azaz bezárkózik a lakásba, míg tisztul a levegő. Maguk csinálnak mindent, nyilván a főzést is. Sok-sok évvel ezelőtt láttam először a filmet, már akkor is érdeklődve néztem, izgatta a fantáziámat a dolog, gondoltam, amit ez a dagadt digó a hasonszőrű haverjainak főz, az csak kiváló lehet, ki kéne próbálni. Később találtam receptet, átolvasgattam, és összehasonlítottam azzal, ami a filmben elhangzik, a kövér Clemenza mondja főzés közben Michael Corleonénak, fordítom: "Hé, kölyök, gyere csak ide, tanulj kicsit. Mit lehessen tudni, lehet, egyszer majd neked kell húsz férfira főzni. Egy kis olajjal kezdünk, megpirítjuk benne a fokhagymát. Aztán rádobjuk a paradicsomot meg a sűrített paradicsomot, ezt is pirítjuk, vigyázni kell, hogy oda ne kapjon. Fel kell forralni, és mehet bele a kolbász meg a húsgombóc, figyeled? ... Meg egy kis bor. Meg egy kis cukor, ez a trükkje." - Hát így.
A mártáshoz kell 4-5 gerezd fokhagyma, fél deci jó minőségű olívaolaj (lásd a gazpachóról szóló postot ), 2 doboz paradicsomkonzerv plusz két evőkanál sűrített paradicsom, egy evőkanál oregano, csipetnyi csípős pirospaprika-por, egy evőkanál cukor (esetleg kicsit több), egy deci könnyű, száraz vörösbor (Chiantit szerettem volna, de a képen látható chilei Merlot is remekül bevált), pohár víz (1.5 - 2 dl), só-bors, és a végére egy marék friss bazsalikom. A fokhagymát hajszálvékonyra vágjuk, kicsit megpirítjuk az olajon (lábasban, akár Clemenza!), utána mehet bele minden, kivéve a bazsalikomot. Felforrás után fél óra bugyogás kis lángon, ez alatt be kell sűrűsödnie kellően. Kóstolás, só-bors ha kell, lehúzzuk a lángról.
A gombóchoz szükséges 1 zsemle vagy kifli szikkadtan (3 napos, mondjuk), ezt beáztatjuk. Kell továbbá 1 csokor petrezselyem középfinomra aprítva, 6-7 deka olasz keménysajt (parmezán, vagy valamilyen Grana, ezen nem szabad spórolni!) 5 deka mazsola, 5 deka fenyőmag, egy evőkanál majoránna, 2 tojás, 2-3 evőkanál friss zsemlemorzsa, só-bors. És persze fél kiló - kétszer átdarált - marhahús. A képen nyak. Előbb kicsi serpenyőben óvatosan-lassan megpirítjuk a fenyőmagot, majd a hús kivételével mindent nagyon alaposan lekutterezünk. Inkább tartson tovább, de a fenyőmag és a mazsola ne maradjon egyben, az csúf dolog. Ha ez megvan, összedolgozzuk a hússal, jobb kézzel mint géppel, jobban érzi az ember a konzisztenciát. Kicsit állni hagyjuk, hogy a tojás összefogja, és gombócot gyúrunk belőle. A képen 19, ha az embernek az enyémnél jobb a szemmértéke, kijön a recept szerinti húsz.
Ha minden elő van készítve, a gombócokat lassú tűzön kisütjük. Nagyobb serpenyőben, másfél centi olajban, mondjuk. Ha kész, le kell csöpögtetni-szárogatni, hogy ne maradjon olajos. Mikor mindez megvan, a gombócokat belerakjuk a mártásba, ismét felforraljuk, 5-10 perc alatt összefőzzük, és tálalás előtt öt perccel belevágjuk a bazsalikomot. Ezt azért így, mert ennek a fűszernövénynek átható aromája van, és nem akarjuk, hogy mindent lefedjen. Mellé tetszés szerinti tészta, én a gyerekek kedvéért spagettit főztem, lehet tálalni.
Nagyon erős ízű, markáns, vagy ahogy egy régi kollégiumi szobatársam mondta volt, igazi "konkrét étel". Rettentő finom. A fiam annyit evett belőle, mint Clemenza és Sonny együttvéve, oda kell majd néznem a gyerekre, nehogy caporegime legyen belőle :)
