Hétfőn rendezik a női súlyemelés +87 kg-os súlycsoportjának versenyét. A mezőnyben az új-zélandi Laurel (született Gavin) Hubbarddel, az olimpiák történetének első transznemű sportolójával. (Az ő indulásának hátterével korábban részletesen foglalkoztunk.)
Hubbard szereplése nagy vitákat, sőt indulatokat gerjeszt. Az ő képe virít például a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) magazinjának címlapján, s a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) pénteken kerekasztal-beszélgetést rendezett a témában több magas rangú sportvezető részvételével. Új-Zéland olimpiai bizottságát Ashley Abbott kommunikációs igazgató képviselte, a NOB-ot Christian Klaue kommunikációs vezető, Richard Budgett, az orvosi és tudományos bizottság igazgatója, Katia Mascagni a társadalmi kapcsolatokért felelős, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetséget pedig szintén egy kommunikációs vezető, Mark Cooper képviselte. Mindannyian egy követ fújtak.
A kommunikátorok véleményével nem szívesen untatnám a tisztelt olvasókat. El tudják képzelni, hogy a szponzorai sorában számos multinacionális céget felsorakoztató NOB milyen véleményen van az ügyben, de néhány idézetet azért ragadjunk ki.
Ashley Abbott szerint Laurel (született Gavin) Hubbard egyenesen példakép, s hát „példaképekre azért van szükség, mert új utakat nyitnak meg”. „Nagyszerű ezt látni Új-Zélandnak, ahogy az egész világnak.”

Fotó: Alex Pantling / Getty Images
Christian Klaue arról hablatyolt, hogy sportágról sportágra, sőt versenyszámról versenyszámra ki kell dolgozni annak a kereteit, hogy a transznemű nők milyen feltételekkel versenyezhetnek a született nők között.
A szabályozásnak a jelenleg érvényes formája a tesztoszteronszintet határozza meg bizonyos mértékben (5-10 nanomol/liter egységben). Atlétikában ez már most így van, a futószámok közül például csak 400, 800 és 1500 méteren van érdemben korlátozás. Belegondolni is borzalmas abba a bábeli zűrzavarba, ami sportágról sportágra, versenyszámról versenyszámra változtatja a szabályokat.
Herr Klaue csak kimondta a frankót:
„Ez az evolúció, ami folytatódik. Minden különböző csoport felé kinyújtjuk a kezünket, s megkezdjük velük a konzultációt az eljárásról. […] Ez voltaképpen mindenkinek az érdeke. A különböző érdekek kiegyensúlyozása.”
Gyönyörű. Ezért van szükség a mai világban kommunikációs vezetőkre, hogy a társadalmi öngyilkosságot ilyen szép szavakba csomagolják.