9/11 és egy csipetnyi japán valóság

Nem csupán tilos, tanulságos is letérni a hivatalos olimpiai útvonalról. Mosoly és ami mellette van.

Pakisztáni sportolók várakoznak a reptéren a PCR-tesztre. Mindenkinek át kell esnie rajta Fotó: Novák Miklós

Más kultúra, más észjárás, de azért a japánok is fogékonyak az iróniára. Beszélgetőpartnerem vette a lapot, s valósággal felkacagott.

Igen, a japánok apatikusan várják az olimpiát. A sportolókat mint tiszteletre méltó hősöket még csak-csak örömmel fogadják, a kísérőkben, újságírókban azonban potenciális fertőzőket, betolakodókat látnak. Ezért is osztozhatunk Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének véleményében: a magyar mellett japán sikerekért is illő szorítanunk, különösen az első napokban. Hogy oldódjon a görcs a vendéglátókban. Akik az érzéseiken persze fegyelmezetten uralkodnak. A reptéri becsekkolásról, vizsgálatról előzetesen hozzám is baljós hírek jutottak el, azonban a szerencsés kivételek közé tartozom. Persze már a repülőgép utaslétszáma alapján is lehetett sejteni, hogy nem kell hosszú órákat eltölteni a bebocsátásnál.

Nem egészen két óra alatt végeztem a velem együtt érkező zömében spanyol kollégákkal. Mindezt a már otthon kitöltött bűvös applikációnak, az OCHA-nak köszönhetően. A megfelelő QR-kódokkal gond nélkül haladtam át az ellenőrző pontokon – az OCHA a digitalizált, Covid sújtotta olimpiai buborékban olyan fegyver, mint egykor a katana a szamurájok kezében.

A buszra aztán érthetetlenül sokat kellett várni, majd az IBC-központhoz érve derült fény a fejetlenségre. Úgy tudtuk, innen mindenkit taxival visznek tovább a szálláshelyére, ezzel szemben buszra kellett várakozni, de majd egy órába telt, mire kiderült, nekem melyikre is kellene szállnom, mert a Grand Park Panex Hotel nem szerepelt a listán.

Helyi idő szerint éjszaka kettőkor érkeztem meg a szállodába. Magyarországon felvásárolták az összeset, így itt kellett a japán hálózathoz illő adaptert beszereznem. Nosza, felkerestem a legközelebbi boltot, ezzel máris megsértve a Covid-rendelkezéseket. Hasznos kiruccanás volt. A bazárt idéző boltig megtett háromszáz méteren szembejött a japán valóság. Amely nem mindig mosolygós, tisztelettudó és kicsit bárgyú. Az éjszaka pillangói kellették magukat, dülöngélő alkoholista csetlett-botlott, a fiatalok pedig zsákmányára éhesen ődöngtek az utcán.

Jó volt visszatérni két és félszer négy, azaz tíz négyzetméteres szobámba.