Halász Bence 78,12 méteres idei legjobb eredménnyel érkezett a japán fővárosba – az egyéni csúcsa 79,88 méter. A selejtezőszintet 77,50-ben határozták meg, illetve a legjobb tizenkettő folytathatta a fináléban. Hétfőn Halász az első sorozatban 75,39 méterrel kezdett, másodikra a hálóba vágta a kalapácsot, harmadikra 75,03 métert ért el. A 75,39-cel a 14. helyen végzett. A döntőhöz végül 75,73 méteres eredmény is elég lett volna.
Szerdán a szombathelyi kalapácsvető nem ünnepi ebédet fogyasztott és pezsgőzött a 24. születésnapján, hanem a tokiói olimpiai falu edzőtermében keményen nekifeszült a súlyoknak és ott harminc tonnát mozgatott meg. Alig néhány órával versenyszámának döntője előtt, amelyet nélküle rendeztek meg, és amelynek a végén az aranyérmes lengyel Wojciech Nowicki lehetett a legboldogabb.
– Sajnálom, hogy a születésnapomon ez jutott nekem és nem a kalapácsvetés olimpiai döntője, ahol éremszerzésre most nem lehetett esélyem, de egy 78 méter körüli dobásra és egy jobb helyezésre ennek ellenére is számítottam. Természetesen nem örülök annak, hogy a selejtezőben megismertem a sport kevésbé szép oldalát, de nem törtem meg, mert tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a jó szereplésemért. Egyszer azt hallottam, hogy a győzelemből és a vereségből is tanulni kell, előbbiből azért, hogy újabb sikerek születhessenek, utóbbiból pedig azzal a céllal, hogy a folytatás sikeresebb lehessen. Nekem most az edzőimmel együtt a kevésbé kellemes feladat jutott. A formámra aligha lehetett panasz, a technikámat viszont nem sikerült igazán stabilizálni. Úgy búcsúzom el Tokiótól, hogy a legszebb álmomat most nem tudtam valóra váltani, úgy, ahogy a legutóbbi világ- és Európa-bajnokságon, ahol bronzérmeket akasztottak a nyakamba, de kétségbeesésre így sincs okom –nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Halász Bence, aki a születésnapjára a gratulációk mellett bátorító üzeneteket is kapott.
– A balul sikerült selejtező után beszéltem a szüleimmel, akiktől bocsánatot kértem az olimpiai szereplésemért, de ők azt mondták, hogy nem elnézést kell kérnem, hanem büszkének lennem arra, hogy olimpikon lehettem – folytatta a szombathelyi Dobó SE SE versenyzője, akit sorozatban háromszor választottak meg idehaza az év atlétájának. – Az igazi barátaim, akik jól tudják, hogy mi mindenről mondtam le az olimpiáért, de arról is értesültek, hogy a felkészülésem nem volt zavartalan, azzal biztattak, hogy sok örömöm lesz még a sportban. Én is így gondolom, és ezért tenni is fogok rendesen.
